A nyár
ellobbant már.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Csendes vidék.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.
A távolban a bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.
Szia erz!
Örülök, ha tudod hasznosítani. Ha majd rájössz valami egyszerűbb megoldásra, szívesen fogadom - biztos létezik, csak én még nem találtam rá:-)
üdv: nakoev
Oxi erz! Küldd át, nekilátok - s megírom a lépéseket - igaz, én corellben ügyködöm:-) azért megtekintem a ps általam elérhető lehetőségeit is:-)
nakoev@freemail.hu
Tartalmilag tényleg minden benne van, sikeres képválasztás a témához!
Látvány szempontjából a két felső sarok vignettálását nem tartom annyira szerencsésnek - inkább a kép felső sávját sötétítettem volna fokozatosan , átmenetesen /olyan-szinte-észrevétlenül/
üdv: nakoev
Ez sem rossz,bár a másik jobban bejön.Csücsökkel annyiban értek egyet,hogy a vers utolsó versszaka nem jön át a képen,de ha a verset nem nézem,akkor kellemes a szemnek e téli táj.
ezzel a fotóddal olyan kettős érzésem van, a témához az idézethez passzol de valahogy mégis azt érzem hogy a ki log a ló láb, mert ahogy olvasom a szöveget szinte mindent megtalálok a fotón,és még is hiány érzetem.. üdv csücsök..