Akik emlékeznek az elôzô két képre azok tudják azt is, hogy igértem egy harmadikat. Véletlenül duzzadt a dolog trillógiává, bocs ha valakit untattam. Jó elmélkedést.
nagyon bejön, ötletes, alapos és igényes utómunkával! Szeretem azokat a képeket (csinálni is) ahol az embernek van egy ötlete, és abból kihozza, amit csak lehet, ez is pont olyan, gratulálok!
Ez fantasztikus :)!
Tökéletesen kivitelezett kép. Láttam az előző alkotásokat is és nagyon szépen összehoztad őket.
Gondolom a csecsemő pózt céloztad, elég jól sikerült.
Szeretem a képeidet, igy tovább :)
Érdekes és nagyon messze vezető asszociációkat kelt ez a kép (szándékosan nem néztem meg az előzőeket, majd csak később). Végeredményben a halandó ember (aki mi vagyunk) és a mindenség viszonyát fejezed ki, valami olyan pozícióba helyezve el az emberi alakot, amit a többistenhitű vallásokban az isteneknek, majd a kereszténységben az Istennek illet elfoglalnia, de a testtartásában Rodin gondolkodó motívuma mellett a védekezés pantomimiája is szerepet kap, mintha nem érezné magát igazán otthon ezen a poszton... Talán éppen ez vezet indirekt módon a "teremtés koronája" (vagy más megközelítésben "az evolúció csúcsa") címek megkérdőjelezéséhez, és a lecsupaszított, s bár a képben vizuálisan nagynak ábrázolt, de tudatunkban a környezettel összevetve jelentéktelenné zsugorodott Homo (sapiens?) helyének kereséséhez. Elegánsan hagytad nyitva a kérdés, hogy mihez képest törpe az emberiség, de mégis, a felvázolt szigorú kozmogológiai törvények (vagy más, kevéssé materiális törvények ) előírják helyét és szerepét (eleve elrendeltség - v agy mégis inkább a szabad akarat, beletörődés, vagy lázadás a helyzet ellen? Bevallkom, ezt a képet sokat nézegettem ahhoz, hogy megkíséreljem az "érdekes" és "mutatós" (egyébkémt teljesen jogos) megközelítsek valamilyen mögöttes tartalmát feltárni. Talán idéztem már Végh Antal "Téeszmetro" örökbecsű művének egyik nagyon magvas gondolatát: "Elvtársak, ez olyan szép, hogy e mán nem is szipológia, elvtársak, ez már szociológia". Gratulálok a képhez, úgy is, mint egyik legkülönösebb műalkotáshoz, amit mostanában látunk, de egy kis lelkiismeretvizsgálatra való felhíváshoz is.... Szóval... Le a kalappal!
mortalis=ember,halandó ember.Az omnis=minden azt jól eltaláltad. Szóval valahogy így illeszd össze :)
Nagyon jókat írtál, köszönöm szépen. Igazából ez(ek) volt(ak) a vezérfonal amire készult.
Nem találtam a mortalis, mortal fordítását, így most marad a saját értelmezésem, vezérfonal nélkül. Az omnis=minden. Ebből a kis kapaszkodóból, az előző képekből és ebből a képből én a minden és mindenki a világegyetem része(1), az ember egy önálló galaxis(2), a mindenséghez képest (bár nagynak és szőrösnek látszó) de mégis csak kis pontok vagyunk(3) valahol, ha képesek vagyunk a világegyetemben, mint egységben gondolkodni, minden és mindenki egy tőről fakad, egy anyagból vagyunk(4) és végül egy kis vidámság: rohadt hideg van az űrben:))
Az utolsó sutkát hagyd figyelmen kívül, a többi értelmezés szerintem mind benne van a fotódban.
Technikailag sem könnyű, mondandójában sem, de jól megoldottad! Még a fényirányra is figyeltél!!
703
65
2009.05.27 22:31:07
