Egymás után látom ma a szimbolikus jelentőségű képeket - lehet, hogy mindannyian egy kicsit meteoropathák vagyunk? (Magam részéről ilyenkor óvakodok attól, hogy nagyobb mennyiségben hallgassak Cseh Tamást - bármennyire is kedvelem a dalait - mert fokozza az időjárás hatását a pszichémre). Bocsánat, a képről akartam írni: szürke, sívár körmyezetben a színes kis virág, magányosan - ezt sikerült tökélesetesen kifejezni. A világosodó és egyre inkább elmosódó háttér, ami a sötét szirom mögött már szinte fehér, remek megoldás. (Csak egy gondolat: keret még jobban bezárhatná szegénykét...)
Ha hiszed-ha nem - kb 3 hete szinte ugyanilyent fényképeztem...csak kevésbé jó minőségben, s így kicsaptam a többi közül, mert már nem férek:-)
Ez azért szép tiszta lett...és hát, amiért készült...a betonrengeteg és Ő...