Keleti pályaudvari hangulat: a Nap ontja melegét, elvakít, tikkaszt, emberáradat vonszolja magát tova, zene szól...egy dzsipó harmonikázik...
A sorozat első képe.
nem mindig azok a tökéletes fotók ahol minden középen van, semmi nem lóg le, vagy akár hármastagolást próbálunk alkalmazni. kicsit körülnéz az ember, rögtön az a látvány fog elétárulni, hogy sok fotó e kritériumok nélkül is remekül megállja a helyét. bizonyára azok is tudatosan vannak szerkesztve, és a perspektíva is lehet egyaránt szokatlan és megszokott is. szerintem itt nem gond, hogy lelóg a könyöke. esetleg annyiban lehetett volna javára változtatni, hogy nem belső szimpla keretet alkalmazol, hanem vágsz egy kicsit jobboldalról még, és így vágod köré a keretet... de én nem kötök bele:) nekem tényleg így tetszik.
Nem gáz,csak egy kicsit szűk! Részemről szőrszálhasogatás,mert ha annyi hely lenne a könyöke és a képszéle között, mint a lábánál, már nem tudnék belekötni!
Mint forgi...
A rácsozat, az árnyék a kövön, a kutyus, a harmonika íve, a vál-könyök vonal totálisan összefutnak egy képen kívüli pontban. Ha ott lenne még egy kicsi hely...
Ment a kedvencekhez... Tetszik!
Köszönöm a véleményed. Előtte kb három órán át fotóztam és addigra annyira elfáradt a kezem, hogy folyamatosan remegett. Meg is löktek. Lecsúszott a könyöke. A többi kép nem ennyire gáz vágás szempontjából.