...ma már ezek az értékek nincsenek meg...nem tudom minek köszönhető ez a közöny, sőt rombolás...most szállj fel erre a vonatra, jókora kontraszt jönne ki belőle...
Vannak (voltak) értékeink.
A családi legendárium szerint nagybátyám - anno - fiatal katonatisztként Afrikába utazott hivatalos ügyben néhány napra. Ott megismerkedett egy - tartósan ott élő, gyarmatosító - Miss-sel, aki a barbár magyar nevet elfelejtette, a névjegyet elvesztette. Mit volt mit tennie, levelet írt az alábbi címzéssel: A szakállas főhadnagynak - Magyaroszág. Nagybátyám a levelet megkapta (A posta - a Magyar Posta - illetékese konzultált a Hadügyminisztérium illetékesével, hogy melyik főhadnagy járhatott Afrikában és kinek van engedélye szakállviselésre - majd a levelet eljuttatták a címzettnek.) Pedig még irányítószám sem volt rajta...
Mesélhetnék még az Országos Mentőszolgálatról is, mint pusztuló nemzeti kincsről, de nincs értelme. Ez nem nosztalgiafórum és nem siratófal.
Élvezzük - legalább így képen - az eleganciát, a tisztaságot, a rendet, az igényességet, és köszönjük meg erno-nek, hogy megosztotta velünk!
Hát nem a hazai környezet. (Ennyit kommentálásként). Dokumentum ez is, meghatározó módon a fotón is érvényesülő igényességre. A színek melegsége meghatározója a képnek. A szűk hely ellenére (mert ez aztán tényleg a magány helye még az Orient Expresszen is) jól szerkesztett a kép.