Magyarországon él Európa egyik legnagyobb partifecske állománya. A természetvédelmi oltalom alatt álló vonuló madárka elsősorban a folyópartok meredek oldalait kedveli, ahol a földbe vájt odúkban költi ki fiókáit. Állmonya - attól függően, hogy afrikai telelőhelyein mekkora volt a szárazság - erősen ingadozó. Van olyan év, amikor csak a fele tér vissza az ősszel elköltözött partifecskéknek.
A hazánkban élő fecskefajok közül egyiknek sincs akkora elterjedési területe, mint a magas folyópartok, meredek löszfalak lakóinak a partifecskének (Riparia riparia). Ez az elegáns röptű és kinézetű kis madár Ausztrália és Dél-Amerika kivételével az egész világon megtalálható. Elterjedése nagyban követi a folyókat. A különbözo emberi tevékenységek - homokbányászat, építkezések - révén kialakuló partfalak a folyóktól távoli fészkelését is elősegítették napjainkra. Magyarországon a középhegységek magasan fekvő, erdővel borított területeinek kivételével mindenütt találkozhatunk fészkelésével ott, ahol a fészkelésre alkalmas partfalak vannak. Különösen gyakori a Tisza mentén, valamint nagyobb tavaink körzetében.
A partifecske igen kedves, élénk, mozgékony madár, melynek természete sokban emlékeztet a füsti fecskére. Kivált könnyed, lebegő repülésével hasonlít hozzá. Rendesen az alsóbb levegőrétegekben tartózkodik, ide-oda nyilall a víz tükre fölött, jelentékeny magasságra ritkán emelkedik. Olyan imbolyogva repül, mint a pillangó, de nem bizonytalanul vagy egyhangúan. Az embertől csak kevéssé, vagy egyáltalában nem félnek; más madarak és az emlősök iránt barátságosak, de tartanak tőlük - írja róluk Bremh.
A partifecske a ritka magányos fészkeléstől eltekintve tipikus telepesen fészkelő. A Tiszán az átlagos telepméret 150-160 pár és a tiszai közel 30 000 páros állomány közel 50 százaléka 500 párosnál nagyobb telepeken költ. A Felső-Tiszán, Tiszatelek térségében van Európa legnagyobb ismert partifecske telepe, amely mérete 1500-2500 pár között mozog. A fészkelőtelepre való megérkezés után a hím egyedül kezdi meg egy, néha több üreg kiásását. Párbaállás után már a tojóval együtt fejezik be a 40-120 cm hosszú fészkelőüreget, amelyhez 5-14 nap szükséges. Az üregek 60 százalékában kerül sor tojásrakásra. Kisebb telepeken a lakottság elérheti a 80-90 százalékot is. Az első fészekaljak kb. 80 százalékából repülnek ki fiókák, amelyek átlagos száma 3-6 fióka fészkenként. Másodköltésre csak az április végén, május elején fészkelésüket megkezdő pároknak van esélye. Ezen madaraknak kb. 40 százaléka képes a második fészekalj lerakására, amely átlagosan 4 tojásból áll. A második fészekaljat lerakó madarak 80-90 százaléka a kotlást abbahagyja és eltávozik a telepről, amelynek nem valamilyen zavarás, hanem valószínűleg a vonulásra való felkészülés lehet az oka. A telepeken a különböző párok tojásrakása és fióka kikelése a fészkek 80 százalékában 13 nap alatt történik meg. A nagyobb telepeken gyakran lehet a kabasólyom látványos támadásait látni, amelyek pusztítása lényegesen alatta marad a menyét, nyest, róka valamint a házimacskák okozta veszteségeknek.
A közép-európai partifecske állomány Afrika Szaharától délre eső területein telel. Nincs magyar gyűrűzési adata afrikai telelőterületéről. A Felső-Tiszán gyűrűzöttek közül egy Izraelben és három Máltán került kézre. A első csoportjai április közepén-végén érkeznek, de a teljes állomány csak június közepére ér vissza. Az állomány nagy része május közepe és június eleje között érkezik és kezdi meg az üregek kiásását. A másodköltések, valamint a kései első költések miatt augusztus közepéig, bizonyos években akár augusztus végéig találkozhatunk fiókát etető madarakkal. Feltehetően az afrikai telelőterületen bekövetkező szárazságok okozta rossz kondíció miatt, bizonyos években (pl. 1987, 1991) az első madarak csak május elején érkeznek meg és ezen években a másodköltés is rendkívül ritka.
A partifecske táplálkozásában döntő szerepe van a kisméretű (1-4 mm) nagyságú rovaroknak. Különösen gyakori tápláléka a levéltetvek, hangyák szárnyas alakjai, kistermetű légyfajok, árvaszúnyogok de a Tiszán tiszavirágzás során gyakran lehetet látni, amint a 7-8 cm hosszú tiszavirággal is etetik a fiókákat. Táplálékukban nincs kitüntetett szerepe a vízi rovaroknak, hisz gyakran táplálkoznak a víztől távoli mezőgazdasági területeken. A víz közelségének inkább a hideg, táplálékszegény időszakban van jelentősége, amikor a vizek fölött több táplálékot tudnak gyűjteni, mint más élőhelyeken. Táplálékállataik felderítésében, minthogy a rovarok gyakran nehezen megtalálható nagy sűrűségű foltokban tömörülnek, szerepe lehet a telepes fészkelésnek, amely növelheti a foltok megtalálásának esélyét.
A teljes európai állománya minimum 2,6 millió pár. Magyar állománya 60-80 ezer pár körülire tehető, amely egyike Közép-Európa legnagyobbjainak. A fészkelo madarak jelentős része a Tisza (17-33 ezer pár), Maros (1-11 ezer pár) és a Dráva mentén a folyók szakadópartjaiban fészkel. A Tiszán és annak felső szakaszán 1986 óta folyó állományfelmérési munkák alapján tudjuk, hogy igen jelentős állományingadozások lehetnek a különböző évek között. Az 1990-ben 33310 páros tiszai állomány 1991-re közel 50 százalékkal csökkent 17760 párra. E vizsgálatok kimutatták, hogy a drasztikus csökkenések hátterében az afrikai telelő területeken - Szahel övezet - bekövetkezett szárazságok állnak, amely a fészkelő madarak átlagosan 45-50 százalékos túlélési rátáit 25-30 százalékra csökkentik. Az alacsony túlélési esély miatt a legidősebb ismert korú madár 9 éves.
Nyugat és Dél-Európában csökkenő a partifecske állománya, míg a földrész többi részén stabil. A Tiszán szakadópartokban költő, Európában egyedülálló nagyságú fészkelőállomány védelme fontos feladat. Különösen fontos, hogy a partvédelmi munkák tervezését és kivitelezését előzetes hatásvizsgálatok előzzék meg, gondoskodva az adott körzetben fészkelő állomány részére megfelelő számú és nagyságú szakadópartról. Meg kell tiltani a partifecske-telepeknél a horgászatot a költési idoszakban, el kell érni, hogy e szakadófalakba ne ássanak lejárót és egyéb a függőleges falat módosító beavatkozást se végezzenek. A védelem ellenére évente több ezer fészek pusztul el a homokbányákban tudatlanság vagy sokszor szándékos rombolás miatt. Azon bányákban, ahol rendszeresen fészkelnek fecskék a pusztulások megelőzése érdekében a madarak megérkezése előtti napokban partfalakat érdemes kialakítani, lehetőleg a délnek néző oldalon. A fecskék által lakott falak aljában, tetején, valamint a széleken kb. 5 méteres körzetben mindennemű földkitermelést szüneteltetni kell augusztus végéig. A költési időszak végeztével a madarak megérkezéséig hasznos, ha a régi üregekkel teli falat lebányásszák. Védett madár, természeti értéke 5000 Ft.
Szerintem a háttér nem alkalmas a csapat megmutatásához. Túl részletes.Ez esetben a kevesebb több alapelv helytállóbb lett volna.Vagyis közelebbről és kevesebb fecskével.Bár az esetben a cím nem valósulna meg.
kicsit vágtam oldalrol és felülröl,azért azt tudni kell, hogy a parti fecske egy fokozottan védett madár,ahol felbukkanik ott onnantól kezdve tilos a bányászat.Sajnos ezt a területet motorozzák,de folyamatban a terület levédése.
Azt hiszem, hogy a kérdés - ha nem fogom magam vissza - egy-kettőre filozófiai síkra fog terelődni... Igyekszem tényszerű maradni tehát. Az állatokat általában a legszűkebb környezetükkel, a környezet jelzésével, vagy a háttér elmosása nélkül, környezetük nélkül szoktuk bemutatni. Ez rendkívüli módon kiemeli az állatot, és megállapítja a néző (egészséges irigységgel), hogy így még soha nem tudtam az életben megfigyelni a tücsköt-bogarat, madarat, őzet, akármit. Ez az érem egyik oldala, az állat morfológiájára, esetleg - szerencsés esetben - valamely jellegzetes tartására, mozdulatára való koncentrálás, és annak gyakran lenyűgöző művészi érzékkel való visszaadása. Az érem másik oldala az, hogy az állatok természetes közegükben mozognak, a fecskék a víz felett csapongnak, esetleg itt-ott koloniákat alkotva egymás mellé építik a fészkeiket, egyszóval egy komplex rendszer részei. Ennek az ábrázolása - és annak értékelése - más szemléletet igényel. Erre kevesebb példát látunk, mivel tagadhatatlanul hálátlanabb a téma, s nehéz annak az eldöntése, hogy mennyiben áldozzuk fel az adott állat térkitöltését, részleteit egy nagyobb egység bemutatása érdekében. Véleményem szerint mindkét törekvés értékes, mindkettőt lehet nagy tudással és szép ábrázolással teljesíteni, de més képek születnek.... Elek, teljesen érhető és világos ábrázolsz a képen, ennek ellenére - ha a felbontás lehetővé teszi - gondolkodj talán el azon, hogy nem lehetne-e egy kicsit vágni felülről és valamelyik oldalról, csak annyit, hogy a táj jellege el ne vesszen. (A kép, a döntés a Tiéd én csak hangosan+ gondolkdom)
Izgalmas téma, de olyan kicsi pontok maradtak a fecskék, hogy szinte nem is látszanak igazából. Ezen nem segít az sem, hogy a háttér is elvonja a szemet. Az előző szóló madár jobb.
1702
344
2006.07.05 06:29:21
