A kép története: A pályán több lovas dolgozott, így mindenhonnan patadobogást hallottam, hol halkabban, hol hangosabban. Egyszer csak Matyi "bácsi" kiabálását hallottam, hogy "Bogi, el ne üsd apádat!" Géppel az arcom előtt megfordultam, és ezt láttam - szerencsére a teleobjektíven át, ami nagyított, így az ügetéskor kicsit "kisodródott" Boginak volt ideje oldalt húzni a szárat egy picit, nekem meg kilépni oldalra az ellenkező irányban.
Azért nem egyenesítettem ki a horizontot, mert ezt a vizuális élményt úgy próbálom visszaadni, ahogy láttam és meglepetésemben exponáltam is. Azután bementem a pálya közepére....
Általában nincs baj, hogyha célzottan őt fotozóm, mert akkor - ahogy mozog -úgy követem a géppel és a zoom-mal. Most csak azt volt a baj, hogy nem őt fotóztam, és a hátam mögött jött, egy kicsit furcsán viselkedő lóval, akivel a "ki az úr a háznál?" címóű meccs még nem tajlott le. Ennek ellenére azt hiszem, hogy ha állva maradok, akkor a ló - még a kocsihúzű munkaló, különösen a tanult ló - kikerült volna magától is, ahogy pl. mindent megtesz, hogy az elótte fekvp emberre ne tiporjon rá. Itt inkább a meglepetés és nagyítás együttese volt az, ami akkor meglepetést okozott, s utólag humorosan emlékezetssé tette a képet nekem.
Köszönöm a véleményedet!
...és ha jó messziről rázoomolnál? A "szabad" szemeddel tudod érzékelni, mikor kell elugrani előle......... csak egy ötlet:-) én lehet, nem merném, mert a "szabad" szemem sajnos alkalmatlan az ilyesmire....pedig biztos jó képet lehetne úgy.....
No megyek már fel, kissé későre jár:-)
üdv: nakoev
Köszönöm a véleményedet! Ügyesebb nem vagyok, csak szerencsésebb, mert csak a horizontot billentettem el... Szerintem Bogi - ha szűken is - kikerült volna (vagy ha nem neki, a lónak lett volna annyi esze, hogy embert nem lök fel), de azért így csak biztonságosabb volt, és jó, hogy Matyi bácsi szólt. (Szeretnék egy olyan képet csinálni, ahol a lány legalább üget, és én szemből, lentről, térdelve vagy guggolva fényképezem, ahogy felém "dübörög" - csak most már nagyon meggondolom, hogy miként oldjam meg... mit mondjak, nagyítva, közelre hozva furcsa érzés volt...)
Óóó, most látom csak, mennyit nőtt fel Bogi a lóhoz:-) Lehet új képet rajzolni:-D
Akkor most Matyi bácsinak köszönheted, hogy megúsztad a lovat:-)
Én meglepetésemben exponálva nem szoktam ilyen jó kepet csinálni, az enyém többnyire nem csak ferde, de homályos is:-D Te azért ügyesebb vagy!
üdv: nakoev
Köszönöm a véleményedet! Az élesítést megcsinálom (hátha egyszer az életben a Megyei Onkológiai Központban dolgozó három FV-s - Vuk, Szazsa, Dodó - összehoznak egy kórházi kiállítást (bár lehet, hogy arra jobb képeim is akadnak).
Ami a másik ötletedet illeti: idősült, rozoga, cukorbeteg, magasvérnyomásos, sánta onkológus vagyok és nem a kigyótestű csoda...
Szia Dodó!
Mindent megbeszéltetek, szügy ügyileg: 2 fokozatot ráélesítettem, gyenge zajszűrés mellett még a ló fején sem volt - nekem - zavaró a hatás.
Akkor lett volna humoros igazán, ha a Te hátad mögül fényképezel úgy, hogy legalább az obi , de akár a fotós feje is bele van komponálva a képbe:-))
Jó expó, jó fények.
Szép fényeket!
Köszönöm a véleményedet!
A zaj lehetséges, sőt nagyon is elképzelhető. Mivel a szénatároló mellett álltam, annak a kicsit kivetülő árnyékába lovagolt bele lányom, ami a lovaglónadrágján is kezd látszani, de a ló közelebb levő szügyén kifejezettebb. Mivel eddig a bonyolultabb javításokat mindig eltoltam, most a Noise Ninja használatánáé úgy véltem, hogy inkább a ló feje és a gyerek legyenek rendben, mintsem a szügy (mert ha a szügyre állítottam a tajszűrést, akkor kicsit "műanyag" jellegűnek láttam ezeket).
Kellemes kis fotó lett. Jól elkapott pillanat, talán jobb lett volna ebbe a kategóriába tenni. Szerkesztésileg is rendben van. Alul a ló testénél némi zajosodás figyelhető meg. Egyébként rendben van a kép.
Ennyiből látod jó választás volt a tele használata, mert szépen mosta a hátteret. de egyébként ezt amit írtál, csak az éli át aki éppen csinálja. :) A néző nem.
Köszönöm a véleményedet! Nekem a humoros elemet a teleobjektív nagyítása adta, amitől úgy éreztem, hogy pillanatokon belül elsodor a lányom gépestől, objektívestől... Pedig volt még idő mindkettőnknek korrigálni.. (Olyan kategória nincs, hogy "megijedtem", és utólag nevetek az ijedtségemen - ennyi a humor. Belátom, nem sok...)