Kedves nakoev! Kéretik nem provokálni a fotóstársat! Válaszom: kinőttem abból a korból, hogy ebben kompetens legyek, de még - talán - nem értem el azt a kórt, hogy ha nem is óvó-, de gondozónőre legyen szükségem. Egyébként a lány még kiscsoportos, most éri el a középső kategóriát, de hála az óvodának, már szembesül az élet néhány tényével: hiába tudta kívülről az összes szerepet, ő csak barika lehetett, mert a kiscsoportosoknak csak néma szerep jár. Most magyarázzam el neki, hogy az életben is így mennek a dolgok? Nem az a fontos, hogy mit tudsz, hanem, hogy mióta dolgozol, hol dolgozol, stb... Ahogy ezt valamelyik magyar klasszikusban olvastam: a sarzsit nem az ész alapján mérik! (vagy valami ilyesmi...)
Technikailag: a kis Fuji jól oldotta meg a problémát, a gyerekek megvilágítása jó, nem az ablaké. Az óvónéni megléte a képen kétértelmű: jó is, rossz is.
Már megismerem a kis rózsaszínt :-)
Olyan középsősnek látom, vagy nem?
Az apák örülhetnek a megtiszteltetésnek, hogy megünneplik őket, de a fáradtságért a gyerekenek jár a süti:-D
Tetszik a tér soros kitöltése - óvónéniből meg elég pont annyi, amennyit megmutatsz...az ad értelmet az egyébként kifejezző címnek is.Gratu!