A kép nagyon jó, különleges hatású, de - ne haragudj meg érte - nekem nem a szomorkás hangulat jut az eszembe, annál sokkal markánsabbak a felhők és határozottabbak a virágok színei... Nekem ezen a képen feszültség látszik, magadba fojtott és erre a képre kivetített nyugtalanság, talán a földbe való kapaszkodás a fenyegető felhők elől - de semmiképpen sem a fáradtrózsaszín, kicsit szenvelgő szomorkás... A kép érdekesen szerkesztett: a talajból (biztonságból?) viszonylag sok van rajta, a határozott színű virágok uralják ezt a területet, a templom motívuma alig-alig határozottabb, mint a körülötte levő fák, és a fotót - a képmezőn elfoglalt viszonylag kisebb hely ellenére - az ég dominálja. Azaz dehogy az ég, mivel az csak a templomtorony csúcsánál bukkan elő, hanem a haragos felhők, melyek eltakarják az eget, sötétes árnyalatba borítják a képet. Vukk, ez egy remek kép, fantasztikus hangulatjelzés, amit akarsz, de nem szomorkás...
[B]Donec eris felix, multos numerabis amicos / Tempora si fuerint nubila, solus eris [/B] (Ovidius)
Írtad, hogy feldolgozható, de szerintem ezt a témát nagyon szépen feldolgoztad, kár lenne változtatni.
Az esti vagy borongós időben a pipacs színe azért vidít a hangulaton - szépen lezárja a teret az egyszerű, de számomra mégis különleges kis templom előtt.
...hogy felderülj, nyomok neked egy ötöskét:-))
312
60
2006.07.18 16:28:27
