Nagyon szép sziluett, fantasztikus színekkel. A szerkesztés a kétoldalról belógó fa-árnyékokkal egyszerű, de igen hatásos. Valami letisztult szépséget és nyugalmat is hordoz... 5 pont
Az oszlop-kérdésben nem érzem magam kompetensnek, de ha a művészetet, mint a valóságnak egyfajta, az alkotó szubjektumán átszűrt közlésnek tekintem, akkor hajlamos vagyok pista1 érvelését elfogadni. Mélységesen igaza van abban viszont itibi-nek, hogy a korlátlan (illetve a hagyományos fényképezéshez képest rendkívül sok) PS lehetősége könnyen elragadja az embert, akár a gyenge kép indokolatlan túljavítása felé is. (Bár én még emlékszem arra, amikor mindenféle mintás üvegeken át másoltuk a képeket, hogy izgalmasabbak legyenek, szándékosan kétszer exponáltunk a fotópapírra, kézzel betakartunk a megvilágítás során egyes helyekre, variáltunk a vegyszerekkel - csak éppen sokkal szűkösebb palettán).
Szépek a színek, meg a sziluett. A PS-ről, meg a retusról nincs kialakult véleményem. Egy dolog, hogy az oszlop ott volt. A másik meg, hogy nélküle szebb. Namármost, ha dokumentumnak akarom a képet, otthagyom. Ha nem, lehet, hogy kiszedem. A fényképezés alkotás, a digitálisnál több szabadság van, lehet élni vele. Lehet összehozni utólag a kompozíciót, lehet alakítani a színeket, kontrasztot, stb. Sőt, még az expozíciót, élességet is. De ezeket a filmes világban is lehet, csak bonyolultabb. Úgy csinálom, mintha filmes volna? Ezer utólagos manipulálás létezik a filmnél is, élnek is vele.
de én ilyen elvetemült retusellenes vagyok, mások sokkal retus-barátabbak, én valahogy úgy vagyok a digitális fényképezéssel, hogy az az igazi, ha az ember úgy csinálja, mintha filmre fényképezne, mert az az igazi fényképezés, ha már fotosop akkor az nekem nem fénykép hanem számítógépgrafika. számomra 1 nagy előnye van a digitális technikának, hogy nem pazarolom a filmet, mert ha nem tetszik, újra fényképezem, de nem nyúlok bele
11000
727
2006.06.28 18:59:40
