"A száj és a szem így is beszél" - írod, Panka, s ennek nagyon örülök. A címválasztásban ugyanis épp ez vezetett, a három ékszer: a száj, a szem és a fülbevaló.
ez a válasz nagyon jó! mi meg ezt köszönhetjük neked, azt hiszem nagyon szépen fogalmaztad meg, azt, hogy igen is bátrabban a kompozíciókkal, térjünk el azoktól, és ne mindig a tankönyvszerű iskolás példákat erőltessük, illetve képértelmezésben is van hová fejlődnünk.
Köszönöm az őszinte véleményeket, megfontolandó. A jobb oldalon "nincsen semmi". Azért az idézőjel, mert persze ez nem igaz. Az az üres fekete tér olyan, mint a zenében a szünet. Egy szünetben vagy feszültség van a következő, a csendből kipattanó hang előtt, vagy, a szünet az előtte megszólaló harmóniát követő feszültség, majd lecsengés és oldódás. Ennél az erős vágásnál én úgy éreztem, hogy ennyi csend kell a lecsengéshez, a feszültség teljes kioldódásához. Biztos, hogy ez egyeseknek nem megy át, de másoknak igen. Utóbbiak valószínűleg úgy érzik át a kép bal oldalának feszültségét, mint én, elóbbiek pedig talán nem. Az a jó, ha a kép sokféle módon cseng le a nézők érzetében, és nem baj, ha sokakban diszharmónia érzését váltja ki, ha viszont legalább néhány nézőt meggyőz, és számukra örömöt okoz a fotó. Nagyon köszönök minden véleményt!
Különleges koncepció, érdekes és tetszik is. A kép bal oldali része nekem bejövős ezzel a rendhagyó vágással, viszont jobbra már egy kicsit túl soknak érzem a teret.
További szép fotonokat!
mintegy átmenet lenne a kép.
Balról húzott szürkéből feketébe. A vágás, és az ötlet nagyon tetszik, a merészsége, ugyanakkor a részletekre koncentrálsz, és a tekintet kap hangsúlyt. Azonban az erős vágás, az már érződik a képen számomra.
Ha jól sejtem, ez egy előző képedből való kiemelés. Általában jók a kiemelések, de e z a vágás nekem valahogy nem jön be.
Középtől jobbra pedig túl sötétnek látom a fotót. Szívesebben időzök a teljes portrédnál...