Hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft.
Mint fotó, mindkét fénykép több sebből vérzik, valójában rontott képek. Amiért mégis bemutatom őket az a kuriozitás. A vadmacska olyan szinten félénk és ember kerülő, hogy több évtizednyi természetjárás szükségeltetett, ahhoz, hogy most először élő egyedet pillanthassak meg. Ráadásul a tiszta, nem hibrid vadmacska meglehetősen ritka állat (látni leginkább az elvadult házi macskákat lehet).
A kép történetét az #1. hsz. alatt olvashatjátok.
A Bükki Nemzeti Park egyik háborítatlan vidékén, egy félreeső erdei úton bringáztam, midőn az aljnövényzetben kétségbeesett csipogásra lettem figyelmes. Azt hittem, kiesett egy fióka a fészkéből. Gondoltam, megkeresem a madárkát és ha lehetséges visszateszem, mikor az anyja nem látja.
Azonban megrökönyödésemre a hang forrása nem fióka, hanem egy macskakölyök volt. Meg sem fordult a fejemben, hogy vadmacska lehet, hiszen az oly ritka. Automatikusan feltételeztem, egy kellően szívtelen embertársunk kihozta az erdőbe és sorsára hagyta az otthon nem kellő kiscicát. Azon gondolkodtam, tudnék-e segíteni a kis árvának, hisz a kerékpáron magammal vinni nem lehet, és különben sem lett volna szükségem rá otthon.
Ekkor bújt elő a kölyök segélykiáltásaira a hasonlóan kétségbeesett anyaállat. Csak éppen ő tőlem rettegett. Nem hittem a szememnek, de hisz ez egy vadmacska!! (Ha összeveted a méretarányt a faágakkal és a tuskókkal, akkor észrevehető, hogy ez az állat nagyobb és termetesebb a házi macskánál. Különösen árulkodó a farka.)
Azonnal elhátráltam, de jó, hogy nem érintettem meg. Ha megérzi a kölykön az idegen szagot, könnyen lehet, hogy nem gondozza tovább. Persze összeállt a kép. A család épp arra kóborolt. Jöttömet észlelve, az anya behúzódott a sűrűbe, de a kölyök még járni is alig tudott, így aztán ott maradt az út mentén. Magára hagyva sipákolni kezdett, erre figyeltem fel.
Nosza (a kellő távolságba húzódva) fényképezőgép elő. Persze sosem a jó optika van rajta… Különös mód a fényképezésben pont a vadmacskák legendás félénksége segített. Az anyja hol előre-, hol hátrébb húzódva viaskodott a félelmével és az anyai ösztönével. Szerencsére az utóbbi kerekedett felül. A kiválasztott képek e két ellentétes magatartást tükrözik. A kicsit sajnos nem tudtam fotózni. A képek elkészülte után, amilyen gyorsan lehetett elmentem jó messzire, nehogy véglegesen lelépjen az anyaállat (pedig szívem szerint maradtam és néztem volna őket). Arról azért megbizonyosodtam, hogy együtt távoznak.
Ugyan a kivitelezésen lehet csiszolni, de összességében kedves képek a vadmacskáról. A bal oldali képen egy picit zavaró, hogy az állat fején megy keresztül a faág, a jobb oldalin pedig egy levélke takar bele a főszereplő arcába, ezekre legközelebb fokozottan figyelj. Az előtérbe belógatott elmosott levelek szépen mutatnak, egyfajta keretet adnak a képnek, ugyanakkor a környezet egy picit rendezetlen, a fotó elkészítése előtt érdemes tereprendezni (akár metszőollóval, baltával) a letisztultság érdekében. A színek nagyon szépek a képeden, ugyanakkor az ágakon észrevehető a fehér kiégés, de erről te nem tehetsz, ezt tudja az elavult, 5 éves technika. Ráadásul Canon is.
250000 forint nem kevés pénz, abból már objektívet is lehet venni, de te továbbengedted a macskát.
Szia, Ritkán látni ilyen közelről a vadmacskát, szerencséd volt, hogy így sikerült lekapni az őkelmét. A környezete olyan amilyen, hisz ez egy vadmacska. Üdv.Ili
Egy ilyen cserkelős fotónál, nincs lehetőség az állat körül "takarítani", így legalább látszik, hogy tényleg a természetbe keszült. Nekem így tetszik, ahogy van, meg hát egy kicsit irigykedem is :)
Érdekes felvétel erről a ritka állatról,nagy szerencse kell hozzá hogy valaki élőben láthassa Őket,köszönjük hogy megmutattad!
Egyébként színében hasonlít az én Marci nevű cicámhoz.
Köszönjük a ritka fotót! Itt nem kell bírálni, javasolni ("Zsírláma") - megírtad, hogy azonnal kellett dolgozni, a baltás tereprendezésre ilyenkor nincs idő! Örül az ember ha ritkaságot lát, pláne, ha valahogyan meg is tudja örökíteni Üdv.!
Mikrós: Úgy látom, komolyan vetted, amit Zsírláma humornak szánt... :)
Bringás: A képről szólva, ha felismerem, hogy vadmacskát látok, én is lefotóztam volna, legyenek bármilyenek is a körülmények. Egyszóval jól tetted, hogy fotóztál és, hogy meg is mutattad. Számomra érdekes.