- Minda - köszönöm a dícséretet - én is az árnyékban ültem, csak arrébb, és így tudtam feltűnés nélkül fotózni, ahogy önfeledten babrálja a kutyust, így a napsütést nem tudtam kihagyni. Több kép is volt róla, de nem tudtam egyikből sem kivágni a nap-vakítást...
- z62 - igazad van.
Nagyon tetszik, amint épp simogatja a kutyát, de mégsem őt nézi..a kép címéhez tény, hogy kell a jobbfelső beégés..bár nekem ez egy portréképben (beégés, autó nélkül) sokkal jobban tetszene..mert nagyon aranyos lett a kislány ahogy ott ült tipikusan kicsit kuporodva, és simogatja a kicsi kutyát, amelynek a színe még egy is a szürke háttérhez..
Tudom, hogy mentegetőzésnek hat, ami nem célom, de nekem éppen az tetszett meg benne és erre játszottam rá egy kicsit. A gyerek és a kutya az árnylkban hűsölnak, miközben ott kinn a napfényen az alakok is elmosódnak, vibrálnak a fényességben és a hőségben... (Sajnos ezt csak kiégéssel (vagy beégéssel) tudtam elérni...