Vannak fotók, amelyek magukért beszélnek. Nincs mit toldozni-foldozni rajtuk.
Az ilyen fotókhoz egyedül Dodó szokott értelmeset hozzászólni, meg néha Zsozsek, ha felmászik nagy nehezen az oldalra...
Ez ilyen...
:)
Nem is tudom, mit mondhatnék.
Igen. Bebizonyítottad, hogy vannak az aktnak még újabb és újabb válfajai.
Furcsa nyomasztóan-szép lelkivilágra vall, (vagy az enyém az, amiért ezt belegondolom), hogy így ábrázolod a nőt, tükröt tartóan, sötétbe burkoltan. Tulajdonképpen keresem a szavakat, ami helyesen leírná, mit is érzek, gondolok a kép láttán.
Olyan ez a kép nekem, mint egy résnyire kinyílt ajtó, ahová beszűrődik a fény, szétoszlatva a benti sötétséget, holott persze ez nem ajtó, de nem is ez számít, hanem, ami belül él.
Megragad. Kitenném a képed még a szobám falára is. Pedig ott nem tűrök meg akármit.
Kisfarkas.