A kép szerkezetét alapvetően a vízszintes sávok egymásra épülése határozza meg, a monotóniát a fák sziluettje töri meg, s az égen izgalmas jelenségek láthatók. Ez a vízszintesség eleve kínálja magát a panoráma-alakzatú (vagy legalábbi affelé tartó) fotóra. Mind az égből, mind a talajból lehetne vágni egy kicsit, s esetleg a vízszintes elnyúlást hangsúlyozó kerettel venni körül. (Ez már persze egy másik kép). Az eredeti - mert arról kellene írnom, nem saját fixa ideáimról - érdekes, szép, letisztult, mindenképpen gratulálok hozzá és 5 pontot is küldök.