Fantasztikus az összhang a tacskó és gazdája között, ez késztetett a fotózásra. A gazda ölében idegenben is tökéletesen nyugodtan viselkedett, biztonságban érezte magát.
Már már azt hittem nem veszed észre ezt a képet, de nagyon örülök, hogy tévedtem. Vágásban igazad lehet alul, a könyvek szerintem jeleznek egyfajta környezetet és ez hozzájárul, vagy talán erősiti azt a kellemes kapcsolatot, mely a gazda és kutyája között van és amit én is megéreztem. Alul a nadrág valóban lehet kevés, szélesebb sáv egyértelmübben adná a helyzetet. Ezzel makszimálisan egyet értünk.
Emlékeim szerint ez a kép sincs vágva, igy szeretem, de mivel nincs szögkeresőm, eléépzelheted azt a testhelyzetet amiből ezt a képet észrevétlenül csináltam az ötvenes obival.
De bizony sikerült és ez adja meg a kép igazi értékét. Külön említést érdemel a jól megválasztott mélységélesség, aminek köszönhetően a kettős portré human alanya elvonatkoztatódik a konkrét személyiségtől és ezáltal a kutya és az EMBER örök barátsága és egymásra utaltsága általános érvényűvé válik. A képről sajnos csak sejteni lehet azt, hogy a kutya a gazdi ölében van, mert a kép alul nagyon meg van vágva. Ugyanakkor a kép felső részéből (a könyvekből) evesebb is elég.