Igaza van Lancasternek és SiS-nek, de: ha már csonkoltál, akkor megpróbálkozhatsz valami nagyon merész, nagyon célratörő vágással is, ebben az esetben kimondottan a két arcra koncentrálva, az is jó lehet :)
Egyébként aranyos kis kölykök, sajátok?
Üdv: Mia
az előbbiekhez annyit tennék hozzá, h ha a gépet nem függőben, hanem vízszintben tartod, lecsökkentheted a csonkolást legalább.
sok sikert és még sok ilyen aranyos pillanatot kívánok:)
k.
Ezek építő kritikák.
Az a helyzet, hogy én még az amatőrebbnél is amatőrebb vagyok. Pár hónapja kaptam a gépem, de nem tudom, hogy mit hogyan kell. Mondhatnám azt, hogy tudatlanul kattingatok. Az igaz, hogy a végtagok hiányoznak, de a lényeget akartam láttatni. Elkapott pillanat volt, nem volt időm helyet keresni.
Köszi, hogy te legalább kritizálsz, sokat tanulok belőle. Ez lenne a célom!!
A jelenet aranyos.
A kép sajnos nem nagy szám. Leköteleznél, ha szétnéznél legalább egy kicsit a galériában. Vagy a fórumban, hogy milyen vélemények mennek egyes képekről. Mert ha minden képedhez csak én írok azt fogod hinni hogy rádszálltam. Pedig NEM csak valószínű nem olyan jó kép hogy más is írjon...
Nézzük akkor a képet.
A végtagcsonkolást a törvény bünteti a fotózásban, persze akadnak kivételek, pl a portré :) stb.
Itt azért keményen le van vágva a kép. . .
Kár, hogy a kisebb gyermek kifejezéséből és szemeiből alig látunk valamit.
A jobb felső sarok kékes úszógumija(?) is nagyon zavaró, húzza a szemet a témáról.
Most ennyi jutott eszembe,
a legjobbakat,
lancaster