Bogi lóraszállás előtt bátorságot gyűjt. Négy napja a ló volt az erősebb, ki akart menni a pályáról, Bogit nekivitte a villanypásztornak, és ameddig küzdöttek, a karját a drót igen kellemetlenül elvágta (most is kötés van rajta). Jelenleg ambivalensek az érzései, akar lovagolni, de tart is a lótól, azt hiszem, ezek az érzések tükröződnek rajta, ahogy várja, hogy szólítsák...
MÉG MINDIG SZAZSA GÉPÉT HASZNÁLOM, AZ ENYÉM A SZERVIZBEN - KÖSZÖNET A GÉPÉRT!
Egyébként elkapott pillanat... A pálya széléről fotóztam, Bogi pedig a nem is tudom, hogy minek nevezzem, ahol ült. Egy kis, fából készült valami, van előtte egy pult-szerű vízszintes felület, ahova le lehet rakni a kobakot, pálcát, miegymást, de rá is lehet ülni, bene meg két pad egymás mögött, és az egésznek van hátsó fala és teteje. Mondhatom nézőtérnek is, vagy lovaspihenőnek. (Na, mindegy, épül a fedett pálya, télen is lehet majd vinni a gyermeteget...)
Köszönöm a véleményeket és a pontokat. Bogi hálás téma - azt, hogy mit tud, majd szeptemberben derül ki, mert most megy iskolába... Egyébként úszik, lovagol, és Alsópáhokon megnyert egy 8 éves kortól kiírt éjszakai terepfutást a nagyobbak előtt. Szerencsére ezeket az adottságokat az édesanyjától örökölte, én világ életemben kövér, lomha. lusta gyerek voltam, most ráadásul egy elhanyagolt alsó végtagi mélyvénás thrombosis miatt sánta is... Én csak annyit tehetek érte, hogy megpróbálom a könyvekkel megbarátkoztatni.