Nemcsak az átlós szerkesztés és a kiváló élesség és mélységélesség teszik a képet figyelemreméltóvá, hanem az a már-már emberi törekvés, amellyel a "kokac" egy számára gyökesen új világ felé halad, az egyenes szárról a szétnyíló (a képen szinte szétrobbanó) virág felé, az egyszerűtől a bonyolultig, a járt úttól a járatlanig, a biztosból a bizonytalanba. (Lehet, hogy belemagyarázok, de ezt érzem benne). A cím és a magyarázat már csak a többletet adják... Gratulálok és 5 pontot is küldök!
Szerintem is így jó szerkesztésileg ahogy van. Talán egy picit lehetne vágni jobbról, de semmiképpen sem úgy, hogy a sarokból induljon a szár. Az a kis szelet meg mindegy :)
A színvilága, az élessége, a nézőpont nekem nagyon bejön!
Gratulálok!
Szerintem jó így! (a címén és a kommentáron még most is kacagok)
Szóval: szerintem én is így töltöttem volna fel, ha az én fotóm lenne. Nem indítottam volna a sarokból. Egyrészt azért, mert túlzsúfoltnak érezném a tér nélkül, másrészt azért, hogy ne legyek már annyira sablonos!
Jó nézőpont,tetszik,hogy háttérnek a virágot használtad.jobbról letakartam a szár kezdetéig,szerintem lényegre törőbb lenne úgy a szerkesztése.Téma,élesség,színek tetszenek.
2008.08.30 22:55:49
14067
626
