1. Egész fiatalon születtem. (régen)
2. Szerettem tanulni, mert azt mondták.
3. Egész fiatalon rész vettem az országhatár őrizetében.
4. Ekkoriban kezdetm egy szakkörben fotózni is. (Szmena, Beirette, Zenit, stb.
5. Középiskolásan egy jó fotós klubba sikerült jutnom, ahol Praktica, Exa, Yashika, Canon, és szakértő irányítás.
6. Munkába álltam fotózás lassult, bár eddigre már volt saját gép és labor minden cihájával.
7. Megnősültem, házat vettünk, fotózás, gép, és labor ugrott, további 25 évvel együtt.
8. Újra az országhatárt őriztem, ennek kapcsán fotóztam iszonyú sokat. Reproasztalon. Megútáltam.
9. Jött a számítógép és a digi. Én meg leszereltem.
10. Más munkába fogtam, belebetegedtem.
11. Leszázalékoltak, szétment a szívem.
12. Sok lett az időm, újra fotózni kezdtem. Digivel, kicsivel, gyerekcipősen.
13. Összevakartam a mostani gépem.
14. Kedvem lelem benne, tanulom.
15. Nyomtatóban és nőben megútáltam a HP-t. (mindegyik macerás)
16. A fotózás kapcsán sok jó ismerősre, barátra is szert tehettem.
Lisa, bizony benne:))
balusk8, Köszi:)
Birola, Emlkszem még a kis 2 mp gépemhez adtál tanácsot, valamikor Nekd is olyan volt. Most ez a gép ad tanulni valót bőven, de tetszik nagyon.
Nakoev, köszi rólam jó kép szerintem soha sem lesz, ezért jobb nekem a gép mögött:)
Csücsök, köszi:)
Szia Imre! Te sem unatkoztad át az életedet :-) ha az ember megpróbálja észrevenni a hétköznapi szépségeket és pozitívan szemléli a világot akkor nagy baj nem lehet.
Bizony 16 évesen nem is tudhatod, én meg már elfelejtettem:))
Igen az a piros szalagos film volt a 6x6-os, ill 6x9-es. felülről benézős gép a Yashica Mat124 G, ill. Ljubitel néven az elvtársi koppintás. Ezak voltak a leggyakoribb tüköraknások, de létezett még néhány.
Reméljük a fotós tanárbácsid él, és tanulja a digi fotózást. Köszi hogy benéztél.
Nem is tudom mi a problémád, így 16 évesen...
Szép kis életutat jártál be. Szakközépbe nekünk is volt egy hivatalos fotóstanárunk, aki a suli fotósa, na hát vele régebben csináltunk ilyan igazi régi képeket, nem emlékszem már sajnos rá, de nem a hagyományos filmekre, hanem már akkor is kuriózumnak számító piros címkés hosszúkás filmekre fotóztunk. Egyik emlékem felülről belenézős fényképezőgépbe volt. Sötétkamra, nagyon jó buli, én is imádtam, vegyszerek és a kép, hogyan jön létre, ezt én is csináltam, igaz ez fekete fehér képek voltak csak, de nagyon örültem nekik, hmm mi lehet az idős fotós bácsival?
Igen, egyetértünk, ez most sokkal sokrétűbb, olcsóbb és szinte mindenkinek hozzáférhető. Mindemellett nagy élmény volt a laborban izgulni egy képért, a tenyeremben melengetni egy-egy területet a hívóban, hogy jobban jöjjön ki mint a többi rész. Annak is meg volt a maga varázsa. (szűrés maszkolás rasztereszés, stb, amit most a számítógépen mind meg lehet tenni.)
Fényképeztem én is 6 éves koromtól, később előhívtam, nagyítottam, abban az időben az is kreatív volt (nem is akármennyire) de a digitális szabadsága nekem nagyon tetszik.