Köszönöm, igen, ezt én is meg szoktam vele beszélni, hogy bármennyire is szívesen lovagolnék (mert tényleg hatalmas élménynek tartom), nem tudok hogy felmászni a túlsúlyommal és a fájós lábommal a lóra, s nem vigasztal, hogy a leszállásban már segít a ló is..
(Mostanában annyira rossz passzban vagyok, hogy az ilyen dogok tudnak vissszarángatni a depresszióból..
Nem mondom azt, hogy féltettem a lányt, de volt bennem egy kis nyugtalanság, bár a lelkesedését ismerem, abban bíztam, hogy megijedni nem fog, és ha a profi szerint meg lehet próbálni... Még így "külsősként" is nagy élmény, akkor is, amikor nem Bogi, hanem bárki más lovagol, látni a ló és az ember együttesét, mozgását, összedolgozását - egészen különleges. Nagyon sajnálom, hogy én nem vagyok lovas... (Amikor ma edzés után eljöttünk, a következő körre két kislány érkezett a szüleivel, ha jól tudom 3,5 és 4,5 évesek - a Kentaurban az ilyen kicsik is felülhetnek, természetesen másmilyen felügyelettel és másmilyen feladatokkal).
Igazad van az élességet illetően... Eléggé messziről készült, s még egyszerűen nem tudom, hova álljak, hogy a fény is jó legyen, de a lovat (lovast) se zavarjam (ügetésnél már a "jó helyeket" sejtem, bár Matyi bácsi néha kiabál, hogy "Ne üsd ki apát Bogi!"). Ez nekem is az első kísérlet volt.
Nagy bátorság..persze tudom nem most kezdte a lovaglást Bogi.. de látszik, hogy nem sétálnak.
Én még sosem ültem lovon, írígylem a lányodat érte és a kitartását!
Szakmailag nemtok hozzá szólni a képhez, egy nagyon picit életlen.. illetve , hogy a ló ne vesszen teljesen a sötétségbe, máskor úgy kellene elkapni, hogy oldalról kapja a fényt és ne teljesen hátulról, vagyis úgy kellene helyezkedni, persze gondolom a sok zavaró tényező miatt nem mindig lehetséges.. és csak az én véleményem volt..
Üdv:ancsa
11000
727
2009.04.06 18:38:01
