Nagy bátorság..persze tudom nem most kezdte a lovaglást Bogi.. de látszik, hogy nem sétálnak.
Én még sosem ültem lovon, írígylem a lányodat érte és a kitartását!
Szakmailag nemtok hozzá szólni a képhez, egy nagyon picit életlen.. illetve , hogy a ló ne vesszen teljesen a sötétségbe, máskor úgy kellene elkapni, hogy oldalról kapja a fényt és ne teljesen hátulról, vagyis úgy kellene helyezkedni, persze gondolom a sok zavaró tényező miatt nem mindig lehetséges.. és csak az én véleményem volt..
Üdv:ancsa
Nem mondom azt, hogy féltettem a lányt, de volt bennem egy kis nyugtalanság, bár a lelkesedését ismerem, abban bíztam, hogy megijedni nem fog, és ha a profi szerint meg lehet próbálni... Még így "külsősként" is nagy élmény, akkor is, amikor nem Bogi, hanem bárki más lovagol, látni a ló és az ember együttesét, mozgását, összedolgozását - egészen különleges. Nagyon sajnálom, hogy én nem vagyok lovas... (Amikor ma edzés után eljöttünk, a következő körre két kislány érkezett a szüleivel, ha jól tudom 3,5 és 4,5 évesek - a Kentaurban az ilyen kicsik is felülhetnek, természetesen másmilyen felügyelettel és másmilyen feladatokkal).
Igazad van az élességet illetően... Eléggé messziről készült, s még egyszerűen nem tudom, hova álljak, hogy a fény is jó legyen, de a lovat (lovast) se zavarjam (ügetésnél már a "jó helyeket" sejtem, bár Matyi bácsi néha kiabál, hogy "Ne üsd ki apát Bogi!"). Ez nekem is az első kísérlet volt.
Köszönöm, igen, ezt én is meg szoktam vele beszélni, hogy bármennyire is szívesen lovagolnék (mert tényleg hatalmas élménynek tartom), nem tudok hogy felmászni a túlsúlyommal és a fájós lábommal a lóra, s nem vigasztal, hogy a leszállásban már segít a ló is..
(Mostanában annyira rossz passzban vagyok, hogy az ilyen dogok tudnak vissszarángatni a depresszióból..