Ivóban a Madarasi Hargita lábánál az a szokás, hogy tavasszal kicsapja a gazda a lovát amelyikkel nem akar dolgozni a nyáron, ősszel pedig mielőtt leesne a hó, megkeresi és hazahajtja, ha megtalálja.
A csikós kancát nem engedik ilyen hosszú kötélre: lábára béklyót tesznek, a csikó pedig ragaszkodik az anyjához.:-)
Gratulálok mert sikerült teljes alakba lefotózni a lovakat,anélkül hogy levágtál volns bármit és a másik fontos de nehéz dolog a lovak fotozásánál hogy ne közvetlenül előröl fotozzuk mert akkor tehén feje van. Neked mind a két dolog jól sikerült :)
Köszi mazsóca, hogy írtál.:-)
Ronda dolog az biztos, de hát ez van, ezek az emberek a lovakat nem hobbiból, hanem haszonállatként tartják. Ha úgy vesszük az is ronda dolog, mikor befogják a szekér elé, vagy szántanak, vagy épp rönköt húzatnak velük.
De legelni azért mehetnének béklyó nélkül egy "civilizált" legelőre...
A kancán látszik, hogy jól van tartva, szép kerek:) de nem tudok elvonatkoztatni a béklyó látványától, még el sem olvastam a kísérőt, amit írtál, és máris megakadt rajt a szemem
A kép színei szépek, élettel telik, élessége is rendben.
Nagyon jól mutatod be ezt a szokást,de sajnálni való szegény anyaállat ezzel a megszorítással.A csikó biztos nem tágít mellőle csak rövid időre,míg kiviháncolja magát.
Ezt még nem hallottam,OOO, biztosan tudják a gazdák az okát és attól nem kell félnie, hogy nincs elég ennivalója a pacikának. Én azt csodáltam meg sokszor ahogy legelésznek a meredek hegyoldalon...lehet, hogy ezért??? Szia: Amarillis
Igen, de így legalább nem vesz el csikóstól. Persze sokkal jobb lenne nekik egy villanypásztorral bekerített legelőn szaladgálni, de "szegény ember vízzel főz."
Igen, de így legalább nem vesz el csikóstól. Persze sokkal jobb lenne neki egy villanypásztorral bekerített legelőn szaladgálni, de "szegény ember vízzel főz."
4797
276
