Tudom, persze: a jó tájkép kulcsa, hogy az előtérbe is helyezz valamit...na, ez az, ami nálam most nagyon nincs!:) Ennek ellenére a bakonyi lankák, a színek, a pamacsok az égen és az őszi napsugár olyan elegyet alkottak, mely érzésem szerint kedves a szemnek!
Az ilyen képeknek az az előnyük megvan, hogy mindenki azt képzel még rá, amit akar. Van, aki egy jellegzetes fát, egy házat, van aki egy szántó-vető embert, van aki egy legelésző lovat vagy ökröt. De sokszor valóban így látjuk a tájat, ilyen "üresen", ha ugyan üres. De ha nézzük, már az is jelentős hatás, ha azt gondoljuk magunkban: de jó lenne most ott ballagni a dűlőúton, meg-megállni egy egy érdekes növénynél, virágnál és rácsodálkozni a természet egyszerű szépségeire. És ha jut eszünkbe ilyesmi, akkor már érdemes volt megnézni, sőt ide feltölteni, sőt lefotózni ezt a tájat. Üdv.
Nekem az előtérben nem hiányzik semmi, viszont a távolban jó lenne valami képi elem, pl. egy különlegesebb fa, épület vagy ilyesmi. Vagy esetleg egy magasabb nézőpont, hogy a szántóföld színes csíkjai jobban érvényesüljenek. A színek természetesek a fotón és az élesség is hibátlan.
A hangulata az megvan, a színek és a pamacsok szépek, ahogy írod. És az is igaz, hogy tényleg elkéne még valami képi elem. Szeretném még megemlíteni, hogy a pamacsok sajna helyenként beégtek, s szerintem az előtér nem a legszebb. Viszont szép éles lett, s jó a perspektívája.
További szép fotonokat!