Köszönöm, hogy megnézted az albumomat! Annak is örülök, hogy találtál kedvencet! Köszönöm az elismerést, jól esett!
A magas mérce alatt azt értettem, hogy olyan jó képpel mutatkoztál be,- nekem legalább is ez a véleményem - hogy
a további képeket nem lesz könnyű egyre jobban és jobban
megcsinálni! Vagyis ez után a kép után nem mondhatod, hogy még csak az elején vagy, hogy ez még csak az X-edik képed...:-)) Ezután csak legalább ilyen képet kell feltenned:-D!
De szerintem menni fog, látszik, hogy nem vagy kezdő!
Szép fényeket, jöhet a következő!
Nagyon tetszik mindenik képed,de valahogy ez fogott meg a legjobban...talán mert a nagymamám látom benne:(...
Köszönöm a hozzászolást és észrevételeket!
Hogy érted azt,hogy magas mércét állitottam magamnak?
erz! Köszönöm hogy "benéztél"! Igen, a néni "modelt ült" nekem, bár csak azt kérdeztem meg, hogy lefotózhatom-e? Ott ahol ült, úgy ahogy ült.
Azt a bölcs életigenlést szerettem volna elkapni, ami csak úgy sugárzott róla (nézd meg azt a huncut tekintetet...)
Amiket kifogásként írsz, az mind igaz, és ezen a képen már így is marad, sajnos.
Van még távolabbi képem a néniről, hogy a szép - sajnos nem jegyeztem honnan jött - himzett köténye is látszódjék, talán ott nem lesznek ezek a hibák. (Majd lesz másik)
Bízom benne, hogy Te is az inkább boldogan, mint morcosan elvet vallod, a témáidból ítélve így gondolom.
Szép fényeket!
:)... a véleményben nem magamról beszéltem hanem a töbségről... hálistennek nem tartozok közéjük... és nem is igen fogok... javithatatlan optimista vagyok :)))
Levente! Csak a véleményedet fogadtam el, nem ezt az életfelfogást (ami rád nem valószínű, hogy jellemző). De köszönöm, hogy megerősítettél, van min javítanunk!
Én pl. azt veszem észre, hogy most kezdek újra megtanulni a szépségnek, napfénynek, csillogó esőcseppnek, az unokáim mosolyának úgy örülni, mint tettem azt gyerekként, ifjúként és "kezdő" apaként.
És ennek nagyon örülök, magamért is, mert jó - ha csak egy-egy pillanatra is - boldognak lenni.
Neked is hasonlókat, no meg szép fényeket!
Na szóval a néni igazán kedvesen "modelt állt" neked, természetes az arckifejezése és ami a legfontosabb nagyon barátságos, nyugalmat sugároz. Ami nem tetszik az az orra alatti markáns árnyék és a szeme is eléggé árnyékba került. Ilyen erős napfényben az árnyékokat lehet egy kis vakus derítéssel enyhíteni. A háttérben az alak is kicsit zavaró.
Szerintem válaszoltál is a kérdésedre... sajnos ilyenek vagyunk, "csak a tragikum érdekes"... azt tartjuk érdekesenk amivel nem érintkezünk nap mint nap, ami "kilóg" a hétköznapiságból (a hirek sem vidám dolgokról szolnak, sajnos, az nem "figyelemfelkeltő")... legtöbben már észre sem veszzük a hétköznapok apró örömeit, mindenben a rosszat keressük... ez van...
Köszönöm ancsa, egyetértek a szemmel és a hangulattal, amire ráéreztél.
A besétálót észre sem vettem a z expónál, most már nem volt mit tenni.
Alkalmi ismerősöket nehezebb fotózni, mert egy gyakorlatilag idegennek mégsem mászik az ember az arcába...
Tudod, mit nem értek? Hogy egy színes, vidám hangulatot árasztó portréra rá se "nyitnak", ellenben - az egyébként jó - ff és szerencsétlen sorsot ábrázolóra rengetegen.
Ez talán tendencia? Csak a tragikum érdekes? Csak arra vagyunk kívácsiak?
Szomorú lennék, ha így lenne...
Üdv...
Úgy gondolom a szemen több élesség kellett volna.. mindig erre kell figylni az embereknél.. ha vársz egy pillanatot az alak kimegy a képből.. kár a képért a néni vidámsága fantasztikus..és melegség árad belőle....
74
8
2009.12.01 19:42:42
