Szia, sikerült melepned az özikét. A fények jók, bár nekem olyan érzésem van, hogy a háttér felén végeztél csak utómunkát. Úgy felemás.
KIcsit tág a kép, de mindenképpen dícséretes a fotó.
Sugárzik belőle az elkapott természetesség, az, hogy egy szabad vadonban, nem pedig egy parkban járunk (nem mintha azzal bármi gond lenne). Ez, és az állat pofáján látszó kíváncsisággal vegyes meglepődés nagyon sokat tesz a képhez. Jól van megvágva, tetszenek a színek, a fókusz a helyén van. Nekem tetszik a munkád.
További szép fotonokat!
Remélem, nem bántottalak meg (eszembe sem volt), s remélem azért sem haragszol, hogy nyelvészkedésre hivatkozva egy szarvashibát követtem el.(muszáj a helyes írásmód)
Viszont nem értem, miért maradt le a pontom, amit most megismételek.
Ne haragudj, de muszály nyelvészkednem:
Sutáné = Suta úr hites felesége. A suta, az egy őzleány, aki, ha a faj fennmaradásáért drukkolunk, remélhetőleg sosem lesz sutáné, maximum (vagy minimum?) Bakné, született Suta 1, 2 v. 3.
A kép tetszik, érdekes ez az alsó nézőpont, és az őz szemében ott van az őszinte meglepődés, mikor észrevett.(Vajon megfordult-e a fejében, hogy védett faj vagy-e, vagy esetleg veszélyeztetett?)
Tetszik a kompó, visszafogottak a szinek, szóval jó a kép.