Valamikor azt olvastam egy fotoesztétikai könyveben ,hogy a valóság gépies ábrázolása kevés . Valami pluszt ,vmi egyénit vinni kell bele . Azzal lesz egyedi a kép . Te ezt a békasperpektívával megoldottad .Nyílván aki sokat utazott vonattal ,az jobban érti ennek a képnek a mondanivalóját . technikailag oké minden . Az Ff is pont ide illik .
Aha, értem... Szóval a lány magányossága adja az "egyedül"-t... remélem, nem kell szegényke sokáig magányoskodnia, ha ott lennék (azaz hárman lennénk a peronon), akkor üdvözölném. Na, komolyra fordítva a szót: Szépen szerkesztett kép, a vízszintes motívumok jól harmadoltak, s ellenálltál annak a kísértésnek is, hogy a lányt a kép közepében hagyd, ez a várás statikus volta mellett az esetleges találkozás dinamizmusát is tartalmazza. Az előtér bőséges bemutatása a már megtett utat jelzi, a perspektivikusan futó képelemek pedig a még előtte levőt. Ügyes! A fekete-fehér megoldás is jó, bár ha egy kicsit redukálod az árnyalatokat, akkor még drámai hatást is kelthettél volna, de az már másik kép lenne... Gratulálok!
Akkor ez te vagy, és a kép önkioldóval készült? Mert ha nem, akkor már legalább ketten voltatok a peronon :)
Jó hangulatú kép, igazi városszéli, vasútmenti részletekkel. Az élesség rendben és tetszenek a fények. Jó választás volt a monokróm szinvilág.