A régi idők focijának klasszikusait idézi, a feszültséget, azt, amikor az egyén számára a kiemelkedés lehetőségét és a nemzet számára a büszkeséget jelentette a labdarúgás, ezért a fekete-fehér nagyon illik hozzá. A szerkesztés az ellenkező irányba néző-mozgó figurákkal tudatosan ügyes, arc mimika és a pantimimia kifejező. A játékos mögötti függőleges oszlopot kivéve a keresztléc még stabilan állna szerintem a képen... Gratulálok és 5 pontot is küldök.