Leginkább a legendát szerettem volna ismertetni így pünkösdkor, ha már nem volt lehetőségem május 4-re elkészíteni egy ilyen fotót. Pedig akkor szerettem volna hasonlót, de csak most adódott rá lehetőségem. A fotót tekintsd illusztrációnak (jobb híján).
Köszi Bringás!
A hajnali fényt kitakarja a kórház épülete, az alkonyit pedig a tűzoltóságé. Kicsit balra lépve a nagy nehezen kihagyott és részben retusált nagyfeszültségi vasszerkezetes tartóoszlop lenne a képen a vezetékekkel. Fotós szempontból rossz helyen van a szobor, viszont a tűzoltóságra tekint. Egyébként a nyugállományba vonult tűzoltóparancsnok állíttatta a szobrot, emlékül a munkásságának!
A kép az útszegély mellól készült, félig-meddig hasalva. :)
Először is, nagyon tanulságos ez az ismertető, eddig csak azt tudtam, hogy ő a védőszent. Másodszor, nagyon jó perspektívájú és ötletes kép. Az előtér virágai nagyon jók. Van azonban néhány apróság is, amit szeretnék megemlíteni. A jobbról belógó virág már nem kéne. A kompozíció innen nézve szebbnek látszódna, ha kissé balra mennél, s így némileg több látszódna a Flóriánból. Így kimaradna a lámpavas, meg a félbevágott épület bal oldalon. Végül egy ötlet. Úgy látom, a szobor fehér, vagyis mindig olyan színű lesz, amilyen színű fény éri. Ha kap valaha alkonyi, vagy hajnali napsütést, (vagy az égbolt) akkor a színe talán hegyezne a tűzre.
További szép fotonokat!
Én is többet szeretnék látni a szoborból. A talapzat oszlop és a sok virág másodlagossá teszik magát a Védőszentet. Jó az a fény a fejnél, méb jobb lenne, ha az arcát is megvilágítaná.
Szép kis összefoglaló, igazán érdekes olvasmány. Bár a védőszentról tudtam, hogy a tűzoltók védőszentje, de így sokkal pontosabbak az információk.
Tetszik a kép perspektívája, azonban nem bántam volna, ha a szentből is több látszik. A perspektíva a szent nagyságát hangsúlyozza számomra. Az expo is pontos.
Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az "Isten tűzoltójának alakját. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését.
Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében Diocletianus császár uralkodása idején lépett be légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen a Caecia erőd parancsnoka lett. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián - szinte kilátástalan helyzetből - megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.
A keresztényüldözés idején Flórián igazságérzete, emberségessége fellázadt az Aquiliniusz prefektura kegyetlenkedései ellen. Börtönben sínylődő 40 társa mellé állt, magát ő is kereszténynek vallva. Amikor megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, kegyetlenül megkorbácsolták, majd a császár parancsára 304. május 4-én kővel a nyakában az Enns folyóba vetették.
A ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztességgel eltemettette.
A lorchi Szent Flórián sír felett ma az Ágoston rendi szerzetesek kolostora emelkedik.
Kultusza elsősorban Felső-Ausztriában, Tirolban, Bajorországban terjedt el, de nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban - főként Krakkóban - s hazánkban is. Ereklyéi Bolognába is eljutottak.
Mert folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni védszentként is tisztelték.
A tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja a XV. század végén vált közismertté. Magyarországi ábrázolásainak kezdete is erre az időszakra tehető, főként a német ajkú területeken. A XVII. században a nagyszámú osztrák és német bevándorlás hatására hazánkban csaknem mindenütt megelevenedett a Flórián-kultusz.
Flórián napját - Május 4-ét - a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tartják nyilván, hiszen az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás.