Piruló galóca, Amanita rubescens. Tudtommal ez az egy galóca ehető, ez viszont finom és kiadós nagyon. (Ha mégsem lenne ehető, akkor a lappangási ideje 10 évnél biztosan több, ezt magamról tudom...)
Én hiszek Neked, mert nagyon úgy tűnik, hogy igazán értessz a gombákhoz:) Én csak enni szeretem, de nem merem magam szedni, azt a szakértőkre bízom, bár egyszer szívesen elmennék gombászni egy szakival, mert biztos nagy élmény azt a gombát enni, amit magunk szedünk.
Egyszer még csibe koromban találtunk az öcskössel egy csuda hatalmas, kerek izét (óriási volt) Szüleim elvitték a piacra gombaszakértőhöz, és ott derült ki, hogy egy pompás méretű pöffetegre leltünk, a legfinomabb gomba volt amit életemben ettem:)
Na ez volt az egyetlen eset, hogy magam szedte gombát ettem.
(bocs a kis történetért, de annyira megfogott a kép, ezt idézte fel bennem, már mikor először megnéztem)
Kedves Mazsóca, a Te válaszodat emelem ki, mert úgy tűnik a többiek tudják, hogy ez valóban ehető.
Ne hidd el amit én írtam, járj utána máshol is, csak aztán egyél belőle! Nagyon finom, és semmilyen mérgezéstől nem kell taratni. Az viszont erre a gombára is igaz, hogy legalább 20 percen keresztül főzni kell.... ahogy az összes többit.
Hogy Te miket tudsz , szeretem a gombát bár a galóca szó számomra már megfutamodást jelentene, de örülök, hogy neked semmi bajod és ilyen jó fotókat készítesz és készíts még sokat sokat gratulálok
Szeretem a gomba-fotókat. (Véletlen?) Meg a gombát is, de ehhez még nem volt szerencsém hál'Isten. Imre csak a fiatal példányokat (mint ez is) edd meg, mégpedig alapos sütés-főzés után...! A galócák nem kifejezetten kajálni való gombák, de azért van közöttük több is ami kiváló (pl. Császár galóca, Fenyő galóca, stb.). A fotó jó, többek között tényleg gombahatározóba való. Üdv.