Ez a kis roskadozó présház(?) valóban egy nagyon idős nénié, akit már évek óta csodálok, hogy madárcsontú, vékony, hajlott alakja
nap-mint nap ott szorgoskodik a kertben, amiben mident megtermel...
Még sosem láttam nála mást is dolgozni...
Köszönöm Zsölye!
Szépen írtál, köszönöm! Lehet, hogy nem íg megfogalmazva, de valami hasonló motoszkált bennem is...
Azóta beszélgettem a nénivel... (86 éves!)
Szép fényeket!
Nem idegen tőlem a digitális beavatkozás, bár néha - persze utólag - öncélunak érzem.
Itt nagyon helyénvaló a szélek "kiégetése".
Az amúgy is gyönyörű kert, romlásában is megkapó ház túlmutat a konkrét helyen. Ellenpontjává válik a marketing által vezérelt, hamis fogyasztói világunknak.
Mélyen emberi és gyönyörű kép!
Amikor kicsiben ránéztem, akkor valamelyik régi gyerekkönyv illusztrációja jutott az eszembe, abból az időből, amikor még másmilyenek voltak, mint manapság... A meseszerű hangulatot nagyon jól közvetíti, szép, igényes munka. Gratulálok!
Köszönöm Kem!
Valóban, a meseszerűséget szerettem volna hangsúlyozni!
Számomra ez a néni maga a csoda. Ha ránézel, abban sem vagy biztos , hogy saját lábán meg tud tenni 50 m-t, és - nem akarok túlozni, de kb egy 200 öles kertet ápol példásan...
Szerintem számára ez az orvosság...
Szép fényeket!
Kedves módját választottad,hogy így mutatod be a "birtokot",mert pont olyan lett,amit az ember elképzel magában,ha egy vidéki öreg házra és lakójára gondol.Szerintem mindenkinek a gyermekkora,s vele együtt a nagymamája jut eszébe! legalább is az én kor osztályomhoz tartozóknak :)))Tetszik az utómunka,mert még meseszerűbb lett,gratula Kem