Már megnyitottam a képet többször, és mindig valami szomorúság járt át. Na most, hogy elolvastam a Tengelicnek írt válaszod összeállt a kép bennem. Nagyon kell ez a történet a képhez, így kerek. Itt a fotó, és a háttérinfó együtt nyújtanak átérezhető hangulatot. Tetszik a szerkesztés megoldása, hogy a jobb alsóban hagytad a nagy követ (esetleg teljesen benne lehetne hagyni?) Így nem borul a kép. Azt hiszem a zaj is jól jön, talán lehetne öregíteni még (ez csak kósza ötlet)
Bizony sokan jártak így. Szomorú ez nagyon is. Az építkezés nagy falat, sok minden rámegy...
Az építőipari helyzetértékelésedet megértem (Több, mint 30 évet nyomtam le ott, az utolsó években igencsak sok kétség között)
Ez a betonkeverő, anyag stb. egy magánház mellett látható. szerintem már évtizedek óta (amióta én arra keveredtem, biztos) Épült anno egy kétszintes monstrum ( a felső szinten fütyül ma is a szél, a ház pucolatlan), s gondolom a folytatáshoz, meg a majd jó lesz valamihez begyűjtöttek mindent...sóger, tégla, pincefalazó, szád lemez stb...
Aztán történhetett valami: vagy a rendszerváltás( de már előbb is igy álltak), vagy a családfő talán elment vagy valami más nemvárt esemény szólt közbe, de minden esetre 1985 óta (azóta ismerem a környéket) ez a betonkeverő meg sem lett mozdítva, hasonlóan az összegyűjtött anyagokhoz... 25 év egy betonkeverő "életében" örökkévalóság - tétlenül - ezért adtam ezt a címet...
A virág színessége a remény... A betonkeverőé és a miénk is...Egyszer, talán ismét munkába kell állni, hadd zúgjon a motor, teljen a talicska illatos friss betonnal...!
Hát ennyi a kép - általam ismert - igaz története, de nyugodtan általánosíthatunk is...sajnos.
Szép fényeket, szebb kilátást!
Nagyon szomorú kép. Igazán csak az tudja aki az építő iparban dolgozik. Mennyi gép áll feleslegesen. elkezdett,be nem fejezett munkák garmadával Egy pici szeletke nekem ez a kép a mai helyzetről. Jók a színek és mégis életet visz a sépiába a virágok sárgája.
11114
1026
2010.07.13 12:00:11
