Értem az okokat, mondtam, én sem feltétlen szeretem - sőt, ha lehet nem - átrendezni a helyszínt!
Most is az a kérésem- ha számít valamit:-) -, hogy először csak a csizmát döntsd el és úgy csinálj néhány - lehetőleg minden másban azonos - fotót...
Aztán, ha úgy érzed, rendezkedj, de én nem tenném:-))
Szívből kívánok sikeres újrázást, és persze szeretném látni az eredményt!
Szép (erős) fényeket!
Köszi Ferdi! A multat nagyon érezni ezekben az elhagyott tanyákon is. Főleg amikor a mindennapi dolgok is maradnak. Itt még a só is az sztalon volt, meg az ujságok is.
Köszönöm a vélemenyedet Somasok! Igazából valahol igazad is. A kép nem erről szól hogy valami oda nem illő van a képen, csak mikor bementem és az a széttúrt otthagyott dolgok és a "csizma az asztalon". Leginkább az fogott meg és csináltam róla pár képet. Nem nagyon tetszett szinesben. Mikor áttetem ff-be akkor kezdtem igazán foglalkozni vele. Lehet hogy visszamegyek és kicsit átrendezem a szobát de elég macerás mert még döglött macska is van ott meg szerintem bolha is. De amint lesz időm és erős fények lesznek megcsinálom.
Nekem a címmel nincs bajom, lehet mert nem társítottam hozzá semmit, csak a tényt, hogy csizma van az asztalon. Az elfektetés jó ötlet, ha teheted próbáld meg úgy megismételni. Amúgy meg klassz és ötös :-)
Azt hiszem, hogy érdemes a címmel kezdeni, ami a "Hogyan kerül a csizma az asztalra" parafrázisa. Az eredeti kérdés olyasmit fejez ki, hogy "ez igazán nem helyénvaló", "ezt nem kellett /lett/ volna szabad így csinálni". Ha a hagyaték csak anyagi és nem érzelmi értéke alapján való kezelés miatt tetted fel a kérdést ebben a formában, akkor helyes, viszont innentől kezdve a csizma fő "témaként" (vagy "fő motívumként") való bemutatása gondolati visszaesést jelent, mivel az átvitt értelmet hordozó csizmát innen direkt, egyenes főtémaként kezeled. Pedig a mondásban a csizma nem valódi csizma, hanem csak egy "nem ott lenne a helye'" gondolat jelképe. Lehetne éppen "mit keres a kapca az asztalon", vagy "minek a trágyahordó villa az ágyneműn" is. Szóval van csizma, de csak úgy szőrmentén - a címmel utalnak egymásra, de nem témaként jelöli meg a lábbelit. A képen viszont sajnos a csizma dominál - szépen megvilágított sötét foltjával, egyetlen álló objektumként és legnagyobb méretű képelemként. Egy fekvő csizma, talán foltozva, egy végigjárt, majd végig az örök álom vízszintesébe kerülő élet szimbóluma lehetne, a többi motívumo9t tekintve legfeljebb első az egyenlők között. Magát a képet technikailag nagyon jól oldottad meg - a szépia, az árnyalat-redukció, az ablak-asztal-fiók ritmusa mind-mind nagyon finomak és egyben átgondoltak is. Borítsd fel azt a csizmát (ha teheted) és tedd fel a kedvünkért a technikailag ilyen jó, de gondolatiságában sokkal csiszoltabb képet. Mivel nem tudom, hogy állsz pontokkal küldök - azokért, amik jók a képben - egy ötöst és várom azt a megoldást, ami a nap, hét, vagy hónap képe is lehet... Gratulálok!
Hihetetlen hangulata van a képnek! Gondolom mikor ott voltál bennt, te is minden kis otthagyott tárgyban érezted a múltat, a sok mesélnivalót. A szépiával teljesen átjön ez. Hasonló érzéseim voltak mikor elhagyott orosz laktanyában bóklásztam.
Gratulálok!
Szia!
Egyetértek a somsokkal!
Nagyon szépen megfogalmazta a én gondolataimat is!
A hangulata a fotónak amit bemutatsz nekünk tökéletesen átjön.
Gratulálok!
Igazából nem értem ezt az érdektelenséget, hisz így, vagy úgy, de mindenképpen szót érdemel a képed!(szerintem)
Nekem a kép nagyon tetszik, két megjegyzéssel: Én - bár magam sem szeretem az autentikus helyszínt megbontani - de a csizmát elfektettem volna, talpával felénk...Túlságosan "ott van, jobban, mint kellene" - bocs, de nem tudom jobban megfogalmazni, amit érzek, látok.
A másik a cím - tessék ez is a csizmával kapcsolatos...:-))
Ezt a címet, a mondás eredeti jelentésével való áthallás miatt, nem érzem "méltónak" ehhez a képhez...
Nem is erről szól, nem is valami oda nem illőt ábrázol...szóval nekem nem.
A kép a szépiával, az ablakot "kivakító" fénnyel, afiók limlomjaival és az asztal alatti mindennel együtt egy életmódról, egy sorsról mesél nagyon is +beszédes módon, szépen fotózva...Itt méd a kiégések is fontos hangulatfestő elemek...
A kalap... a csizma... a paszírozó a falon... üresen, hasznavehetetlenül (inkább feleslegesen a jó kifejezés) őrzik a semmit, őrzik a voltat, és nem várják a leszt... Vannak...
Ha teheted, s meg tudod ismételni az expót, mindent ugyan így, csak a csizmát (szárral a kalap mellé jobbról, talppal felénk).
Így is adok egy ötöst, de akkor szerintem életed - egyik - nagy képét készítheted!
Szép fényeket!
11114
1026
