A szökőkutas megoldáshoz képest ez már sokkal fegyelmezettebben mutatja be az ürességet, embernélküliséget. A képkivágás kissé szokatlan, mivel valóban a vízszintes kiterjedés üressége a körülpásztázó emberi szem számára az elfogadott (egyetértve pista1 véleményével). Ez a megoldás másik irányba vezeti a tekintetet, ami szintén lehetséges megoldás, de elől-hátul (azaz alul-felül) több teret kívánna. A jobb oldalon sorban az asztalhoz támasztott székek ritmusa majdnem kifejezi ezt a szerkesztési elvet, de ennek hatását gyöngíti a legelől levő szék elvágása. Mindkét képet együtt tekintve úgy érzem, hogy megláttál egy remek témát, amihez a kifejező eszközöket (üres asztalok, árva székek, önmagában működő szökőkút) is megtalálod, és tényleg csak egy icipici hiányzik egy nagyon jó, ütős képhez...