Akkor és ott, a végtelenül tágas és végtelenül lapos puszta közepén, mondhatni a semmi közepén, mintha megállt volna az idő. Sehol egy hang, még a szél sem suttogott, égen-vízen sehol egy madár, sehol egy teremtett lélek, amíg a szem ellát. A rovarok is érezhették a (hátam mögül) közelgő esőt, mert ők sem zümmögtek. Csak a fénytelen borongás és a csönd, ilyen volt akkor a Hortobágy.
Ez nem igazán rám jellemző fotó, ezért nincs is nagy gyakorlatom ilyesmiben, de próba, szerencse…
Ez a sorozatod nem győzött meg...mondhatnám azt is, hogy nem tetszik. Ez nem Te vagy.... sokkal jobb fotóid vannak..színben, szerkesztésben kompóban....
A cím a pillanat leírása szóban és képben teljes összhangban,
az időtlenség, a csönd sok mindent enged gondolatban.. jó az néha.. tetszik a kép elismerésem
Szerintem szép lett! Ami különösen tetszik, az a szerkesztés. Jó, hogy három részre tagolódik a fotó. A vízparti fa hangulatossá teszi a képet, ami egyébként minőségileg kifogástalan. Az égbolt színe nálam a cián felé húz, de nem biztos. És még egy apróság, a jobb alsó sarokban lévő valamit azt érdemes lenne kiszedni onnan. Összességében természetes, nyugodt, kellemes látványt nyújt. Tetszik. Gratulálok!
Szia Amarillis!
Reméltem is, hogy a csónaknak nem tudsz majd ellenállni és a tiszteletedet teszed:) Örülök, ha valamit azért sikerült visszadanom. A karók szerintem a csónakkikötők lehetnek. A véleményed pedig köszönöm:)
A borongós csönd nagyon átjön a képedről, a kép elemek az elrendezésük is nagyon tetszik, a kiszáradó vagy már levelét elhullató fa is erősíti a hatást, nem beszélve a partra húzott csónakról, ami már előrevetíti a tél közeledtét...az "árván" meredező karók, különösen a jobb oldalon lehet, hogy nem kellenének /nekem is útban vannak mindig:)/ meg a mindenhol fellelhető papírzsepi.....
Melankolikus kép....kicsit lehangoló:( Próbálkozzál csak ezzel is, olyan szép helyeken jársz, amelyek számos alkalmat adnak egy-egy hangulat átadására!:) Üdv. Amarillis