Erről a képről, nézésről ez a vers-részlet jutott eszembe.
Szeretettel minden vers és képszeretőnek:
Szemed íriszén magunkat látom, fénylő tükör a döbbenet, sok életet meguntam már, de most örülök neki, hogy itt lehetek. Túl a bűnön, a megbánáson hitem tüzéhez ülök közel. Mellém fekszel és azt se bánom, hogy úgy alszol el ahogy megszoktad már másvalakivel...
Kovács Ákos
igaz, hogy nem a gépen,hanem a tekinteten van a hangsúly, de engem zavar a vágás... valahogy nem érzem egyensúlyban a beállítást. ~ Zsozsekhez is hozzánőtt már a gépe... :)
Hűű de jó kis portré!Remek szerkesztés, nagyon jó kompozíció!A fotós ismerős valahonnan, csak nem a Canon reklámembere?! :)))))
Gratulálok, nagyon jó fotó.
(a művész urat meg üdvözlöm!!! :))) )