Úgy értem: élet és halál - fény és árnyék - valóság és annak visszaverődése ...bennem ilyen húrokat pendített meg ez a látvány, s ezért álltam meg itt fényképezni...
Az idő felettünk való múlása szívünk megedzését is magával hozza.
Az elmúlás tudata végigkiséri életünket,de a kor előre haladtával ez az érzés egyre erőteljesebbé válik bennünk. Elfogadása - minden igyekezetünk ellenére is - nagyon nagyon nehéz, ha nem lehetetlen. Mindenképpen mindannyiunknak a legbennsőbb, legmélyebb valóját érinti meg.
Köszönöm, hogy ezt megérezted a fotóban és ezt meg is osztottad velem, velünk...
...most láttam meg újra ezt a képet (véletlenszerű képek közt) nagyon megkapó, nagyon emberi és mégis misztikus gondolatokat közvetít. (Magánügy, de leírom: Anyám egészségi állapota egyre gyakrabban juttatja eszembe az elmúlást...ezt nehéz kezelni, nehéz készülni az elvesztésére, de ez a kép számomra segít ezt elviselhetőbbé tenni...köszönöm Éva)
A bánat és a kegyelet szép képi megfogalmazása. A kép szerkezete sajátos, szinte párhuzamos egymás mellé került két kompozíciónak is felfogható. Az egyikben a sírkő keskenyedő és főleg világosodó alakja és színezete adja a struktúrát, a másikban pedig az átlósan hajó növény. A két formátmot a piros mécses és a növény tükröződése köti össze szerves egésszé. Ami számomra nagyon érdekes: a sírkő legfelső szintjének világossága és az ég vonaltól alig elváló kontúrja valami éterikus hatást kölcsönöz a képnek (már odafönn van az égben). A szerkezeti és képi eszközök igazán mesteri kezeléséhez gratulálok, 5 pont a minimum.
Valóban, különleges hatást értél el ezzel a megvilágítással, ahogy a sötétebb külső részekből világosodik befelé, aztán megint fekete. A színek is jól kiegészítik egymást. Tetszik!