Érdekes kép. Egy sötét alagútban haladunk, aztán a nagy fényesség, amelyben feloldódik a világ... Ez lenne a halál élménye? Egyébként képként szépen szerkesztett: az árnyas út átlósan halad, a székek vagy padok ritmust adnak a haladásnak, aztán a továbbiakat lezárják az eddigi haladási irányra merőlegesen elhelyezkedő sírok, amik után már kevés a részlet, legfeljebb a keresztek azonosíthatók. Szimbólum? Igen nagy a sötétebb és világosabb részek közti különség, de a jobb oldali felső levelek között is akad erősen megvilágított, ami majdnem fénykeretbe zárja a sötétebb részt. Filozófikus fénykép.
Értem, én túlzottan középre koncentráltam:).Temetős fotókből (sőt padosokból) nekemis van rengeteg, szerintem egyik legkifejezőbbek talán.Elmúlás ábrázolása (vagy újjászületésé).
Talán az lehet az oka /de nem biztos/ , hogy nagyon érdekes volt a felhőjárás. A nap pillanatonként változtatta fényét, hol sötét volt, hol verőfény - közben még a zápor is eleredt, meg abbamaradt.
Készült még néhány, de mind másféle a fények szempontjából. A legtöbb beégett hátul...
XazaX , nincs centrum:-) Engem a fények és árnyak lírai váltakozása késztetett a fényképezésre, valamint a megmutatni valók között jelentős szerepet töltenek be a padok. Talán a pados kollégák megértenek még akkor is, ha nem jön egészen le a képről mindaz, amit én érzek benne...
Főnixdal, igen, amennyiben temetőben stílszerű életérzésről beszélni, ez AZ...
Köszi mindkettőtöknek, hogy megnéztétek, és véleményeztétek:-)
A temetőktől mindig egy kis szorongás fog el, kivéve a Kerepesi temetőt...
Ez az érzés nekem teljesen átjön a képről is.
Bár lehetett volna más szögből is fotózni, nekem mégis tetszik. Eszembe jut, ahogyan én szoktam oda járni, leszegett fejjel, mereven előre nézve, hogy ne érintsen meg a sok gyászoló és a sírok látványa...Jellegzetes akácfás, tujás temető, ahol a fények szűrten esnek a sírközök útjainak pázsitjára.
Nnnna. Én ezt látom belőle.
Gratulálok!
FőnX