Tekintettel arra, hogy én 27 évig dolgoztam a MÁV-nál, ne úgy nézd a fotót, mintha egy idegen készítette volna.
Végül privatizálták a MÁV-részlegünket (vasútépítés), és az új tulajdonosnak nem kellett a régi gazdasági apparátus. Így kerültem ki a MÁV-tól. Amíg ott voltam, sok szociófotót készítettem a MÁV-ról belső használatra. Üdv.-
:)
Kicsit szégyellem magam mert én a Máv-nál dolgozom és nem a legszebb oldalát mutatod,de sajna ez a való világ. :)
Egy jó szerkesztett fotó és mondani valója van a fotónak.Tetszik. Klemy
Szia, jó téma, életkép, pillanat, tetszik. Valószínűleg balon és felül szűkebbre vágnám, hogy a tartály melletti terület kiessen a képmezőből, méginkább a srácra fókuszálva... De ez szubjektíves, és lényeg, hogy jó a kép. Gratulálok!
Kösz István. Valamikor tilos volt a vasút területén fotózni, főleg összefüggő vágányhálózatot nem fotózhattál magas pontról.
Ma már nem olyan szigorúak a szabályok, az utasok számára megnyitott területen általában szabad a gazda. És ott is lehet szociófotó-témát találni.
Kösz Erz! Az utazás öröme, amely feledteti a körülményeket, a mindent felülíró pajkos gyermekmosoly, vagy hogy még az ócska vagonablakból is mosolyoghat rád egy boldog kisgyermek... szóval tetszés szerint, ki mit talál benne megkapónak. Üdv.
Igen, ott aztán lehet szociofotó témákat találni. Sokszor nem is merem elővenni a gépet, mert nem úszná meg egy darabban. Ez viszont a szebbik oldalt mutatja.
Látom egy sorozatot indítasz. Kíváncsi vagyok a többi darabjára is.
Ezt a képet hosszasan elnézegettem keresgélve és gondolkodva, hogy vajon mi akar lenni a mondanivalója: a gyerek pajkossága ahogy huncutan rád tekint a vonatból? vagy a vidám iskolás és az ósdi vonat ellentéte? Nem tudom eldönteni.