Köszönöm Bringás az értékelést!
Első nap, miután kihűlt, akkor a legfinomabb, de még harmadnap is jobb szívvel eszem ezt mint a boltit. Persze mindez akkor érvényes ha tökéletesen sikerül a sütés, gyakorlat és tapasztalat kell hozzá rendesen.
TanulékonySzörnyeteg-hez hasonlóan nekem is a folyamatábra jutott eszembe.
A negyedik kakukktojás, nem azért, mert nagyok lettek a kenyerek, hanem mert ennek nincs kerete. A többieknek ott a kemence, ennek meg semmi. Valami csak van körülötte, terítő, asztal, ilyesmi, csak nem látszik. Igaz, a készterméknél már csak a kész termék számít, nem a környezete és a keletkezése... Találóan írtad: "valószínű akinek az tetszik a legjobban annak a többi kevésbé..."
A parázs nagyon szép lett, és ahogy egyre inkább fogy...
Gusztusos és étvágygerjesztő! Ráadásul nagyvárosi gyerek lévén igen érdekesnek is találom, mondanom sem kell, sosem láttam (ettem) ilyet. Gyanítom, a bolti kenyér íze és tartóssága a nyomába sem ér ennek. Nekem a bal alsó lett a kedvencem, azonban a történet így kerek. Ez a jó a montázsban, hogy cselekménye van. Nagyon tetszik a képek minősége és színvilága. Jól tetted, hogy az első három kép állványról, azonos látószögben készült.
További szép fotonokat!
Erz nagyszerű elgondolás, kivitelezés és érdekes téma....bizony ilyet nem nagyon láthatunk már. Én sem írhatok mást, mint....bennem is gyerekkori emlékek merültek föl és érzem a számba az ízét.....a hatalmas karéjokat, ami bizony nem morzsálódott:)
Erdélyben ettem vert kenyeret...na az is fincsi:DDDD
Remek összeállítás! Szia:Amarillis
Igen, nekem is nagyon tetszik az ötlet - meg a kivitelezés is! Különösen jól sikerültek a parazsak! Hát bizony, én is szívesebben enném ezt a fajta kenyeret! Nekem is a gyerekkorom jut eszembe róla. Ügyes vagy! Köszönjük! Üdv.!
Ez nagyon szép! Biztosan a korom miatt, de nekem összeszorult a szivem, ahogyan ezt megcsináltad. Minden túlérzelgősségtől mentesen ez nekem innentől a hónap képe(is).
Örvendek, hogy így elnosztalgiázgattál.
Minden kornak megvan a maga szépsége. Meglátod 10-15 év múlva arra fogsz ugyanígy visszagondolni mikor az unokádat fényképezgetted a függöny mögül.:-)
Szép sorozat egy képbe foglalva. Nagyon jól megjelenik a parázs, szinte süt, ahogy nézem, a nyers kenyerek elhelyezése a kemencében, majd a szép, barnára sült kenyerek - remek látvány. Gratulálok!
(Remélem, a fotómasinád nem sült meg, és nem kapott az obi szikrát).
Még a hangot is hallom, amikor a nagymama kivételkor megkopogtatta a kenyerek alját, mielőtt a liba szárnyával leseperte volna róluk a hamut...
Istenem, de szép volt...
erz, ez nagyon klassz lett!
A pavlovi reflex beindult...
Nagymamám még sütött otthon kenyeret, volt egy tapasztott(?) kemencéjük. Imádtam a friss kenyérillatot, a ropogós serclit, és a hatalmas szeleteket kacsazsírral és darált-sózott pirospaprikával...
Szépek a "fázis-fotók", a befűtés, bevetés utáni állapot, a kész kenyerek a kemencében, és a kosárban, a tiszta abroszon pihenve...
Nekem a péklapát hiányzik a sorból, pék nélkül is (sőt).
Én lehet, hogy az első három után megálltam volna... (igaz, az eredményt látni kell a folyamat végén...)
Szép fényeket!