39. International Speedo Meeting; Bogi pillangózik
Expozíció kompenzáció: -0,3
39. International Speedo Meeting - Swim City Wels (Österreich)
Lányom a délutáni utolsó edzésen (amit különös szívességként a másnapi versenypályán végezhettek) küzd a pillangóval.
Köszönöm a véleményt és a pontot! Hát igen, ők is kiemelkednek, néha - ha sikerül nagy szerencsével elkapni - egészen mutatósan, de a felnőttek "repülése" a víz felett még arrébb van...
Szia!
Nagyszerüen kaptad el a pillanatot.Tökéletes sportfotó.A felvétel színei és az élesség tökéletes szerintem.Kislányod nagyon szépen kiemelkedik a vízből.
Üdv:alalat
Igen... Ellenőrizni állandóan úgysem tudom, ráadásul mindkettőnk számára megalázó és többet ronthat a gyerek-szülő kapcsolaton, mint amennyit - azt hiszem - hogy nyerek általa. Jó helyen van, jó közösségben, fegyelmet, figyelmet tanul, erősödik, javul az asthmája - és olyan alapsportot űz, amivel megnyerte a megyei diákolimpiát atlétikában, s az első három helyezett úszó volt, aztán jöttek a sportiskolások (akik biztos többet atletizálnak, többet futnak, de minden bizonnyal máshogy gazdálkodnak az oxigénnel...). Szóval, örülök, hogy kedvvel csinálja (ma úszott három aranyat és egy "mix" váltó (két lány, két fiú) bronzot, most megint el van látva "lelki munícióval" is egy darabog (bár tolerálja azt is, ha nem arany az érem, sőt, azt is, ha érem sincs)...
Köszönöm a véleményedet és a pontot! Segített, hogy a medence nem lefestve vagy csempével burkolva, hanem fémlemezzel borítva volt, és ettől a víz nagyon érdekes, és talán "fotóbarát" színű lett...
Valahol átérzem a gondolataidat. Gyerekoromban több évig jártam úszó edzésre. Télen úgynevezett száraz edzést tartottunk.Nem volt még uszoda (Kecskemétről beszélek) A közösség jótékony hatása máig hat...
Ennyire nagyra törő vágyaim nekem nincsenek... Amit remélek: megtanulja a közösséghez tartozást, az együtt és egymásért való küzdelmet, a fegyelmet, azt, hogy az eredmény a befektetett munka függvénye - és kisebb a rizikója annak, hogy rossz társaságba keveredik... (Jó, tudom, hogy a magyar valóság sem a múltban, sem a jelenben nem feltétlenül ezeket tartja szükségesnek a sikerhez - de engem még így neveltek. Most volt nálunk Semmelweis ünnepség, kitüntetések, kinevezések, jutalmak - az ismerősök kérdezgették: Te miért nem kaptál semmit? Valahonnan szedett bölcsességgel azt válaszoltam, hogy "jobb, ha azt kérdezitek, hogy miért nem kaptam, mint azt, hogy miért is kaptam"...)
Nálunk egyébként a családban a feleségem volt sportoló, de ha énrajtam múlik valami, akkor megteszem. Egy általam igen tisztelt, immár nem fiatal és visszavonult úszóedzővel beszélgettünk, és ő mondta, hogy a "békakirályokból" és "békakirálynőkből" ritkán lesz felnőtt úszóbajnok - hirtelen Darnyi Tamás jut az eszembe, akit "vissza lehetett csalogatni" ebbe a sportba. A hormonok beindulásával általában rájönnek a gyerekversenyzők, hogy az életben sokkal érdekesebb (és valljuk be, fontosabb) dolgok is vannak, mint a hét 5 napján, később naponta kétszer a medence szemközti falának bámulása úszás közben.... S ha csak nem köti őket az eleinte nagyon instabil vonzó, taszító, se vele, se nélküle érzés "vektorának" végeredménye egy "sorstárshoz", akkor lassan lemorzsolódnak.
Viccesen szoktam mondani a lányomnak, hogy "ússzál lányom, mert hamarabb kapsz az úszásért sportösztöndíjat egy amerikai egyetemre vagy főiskolára, mint a tudásodért itthon". Ő 10 éves, én 53... Nem ragozom.
Visszatérve az obira. A két kit objektívvel az volt a bajom, hogy amire kicseréltem őket, addigra a lefényképezendő pillanat elmúlt, és ezért vittem magammal az Olympus mellé a "mozgékonyabb" optikájú Fuji Finepix-et. Ezzel az objektívvel a nagylátószögtől a 180 (x2) mm-ig be tudom fogni, ami érdekel, mert legalább annyira szeretek egy-egy karakteres arcot fotózni, mint egy akciót...
Anno, az E-1 és az E-510-gumiborítását is Szlovákiában javították. Állítólag ott van az Olympusnak az Európai szervize.a 18-180 obit nem ismerem.A képeid alapján nagyon "ütős".További szép képeket kívánok és a kislányodnak nagyon jó szereplést. Drukkolok neki.Remélem Ő lesz a következő Magyar OLIMPIAI BAJNOK.Az apukáján biztosan nem fog múlni...........:)
Igen, azok az igaziak... meg is kapják tőlem CD-n (sőt, vagyok annyira szemét, hogy a szervezőknek is odaadom, akik a kép készítésének idejéből meg tudják nézni, hogy az onkológia melyik "felkent" művelője előadásán alszik mindenki...
Egy régi, Kojek-es vicc:
A KGB meg van róla győződve, hogy az SZKP-be beépültek az imperialista kémek, de nem tudja azonosítani őket, ezért segítséget kérnek Kojak-től.
Vállalja, elmegy a következő kongresszusi ülésre, és utána felsorol 10 nevet:
- Fantasztikus! Egy nap alatt felderítette! Hogyan csinálta?
- Elolvastam az egyik Mr. Lenin által írt könyvet, és annak alapján.
- Miért, mit írt Lenin elvtárs?
- Hát azt, hogy "az ellenség soha sem alszik!"
"Jó a csapat" - most, hogy eltoltam egy fordítva berakni próbált kártyával a gépem kártyaérzékelőjét, és kiderült, hogy Magyarországon nincs szerviz, csak Szlovákiában, egy kicsit elkeserített, de aztán eszembe jutott, hogy az itthon javított, ráadásul típushibás (háromállású bekapcsoló gomb) Fuji Finepix-re meddig vártam, amíg visszakaptam, úgy érzem, hogy nem nagy különbség...
Születés- és névnapi összevont ajándékként megleptem magam egy Zuiko 18-180-as objektívvel (ezek már azzal készültek), csak a program nem írja ki - fantasztikus - a géphez kapott két kit obi után ez is ideköt... bár ha Ali mondjuk 300 000 Ft-ért el akarja adni a teljes miskulanciát, akkor nagy dilemma lenne (de nem akarja)...
Nagyon részletesen válaszoltál a megjegyzésemre.Picit elfogult vagyok mert én is a "csapatban" vagyok.Olympus ,E-30,E-510,
14-54,11-22,50-200,+Sigma 105/2.8,Szerintem amit írtál a főorvosról annak is van valóság alapja .Mint tudjuk nem minden a technika. Örülnék ha a csapatban maradnál. nem fogod szerintem megbánni.
Pedig azok az igazi elkapott önfeledt pillanatok:DDD....na jóóóóó csak a nem kompromittáló fotókat szabad....pedig néha a kisördög megszáll és úgy feltennék én is olyan igazi "belefeledkezős " képeket:) A gyakorláson a lényeg tényleg, mert ha olvasom itt a gépeik minden rezdülését ismerő fotóstársak véleményét /a technikaiakat főleg/ akkor kb. értem én.....de élesben csak a magam kárán tanulom meg, hogy mit hogyan kell....most hogy újra nyugdíjas vagyok több időt töltök a gépem társaságában....jönnek az "aha" élmények:DDD
Köszönöm a véleményedet és a pontokat!
Mint "Janiká"-nak írtam, van mostanság lehetőségem a gyakorlásra - sőt, a kongresszusokra is viszem a gépet, mert amikor már az unalom elviselhetetlen, olyan jó érzés, hogy lefényképezek egy nyitott vagy akár csukott szemmel alvó kollégát, ahelyett, hogy én is elszundikálnék... (Csak ezeket nem illik felrakni... még a Facebookra sem...)
Köszönöm a véleményt és a pontokat!
Abban, hogy a képeim javultak, elsősorban annak a sok, hibákat bemutató kritikának, véleménynek, gyakorlati jó tanácsnak látom az elsődleges okát, amit itt kaptam, meg a gyakorlásnak, s talán annak is, hogy a bridge-gépről tovább tudtam lépni. (Ezt nem véletlenül írom az utolsó helyre: a "cégnél" az egyik főorvosnak nyálcsordító komplett DSLR felszerelése van, minőségi objektívekkel, rendszervakuval, kisnyúllal - de a legelfogadhatóbb képeket nem ezzel (ezek jórészt használhatatlanok), hanem a mobiltelefonjával készíti... Próbálom rávenni, hogy a számára amúgy sem hasznos Canont adja el valami nagyon jó áron, de nem áll rá, azt mondja, hogy kapott ő a feleségétől, amiért megvette, mit kapna, ha elkótyavetyélné...)
Köszönöm a véleményt és a pontot! Természetesen Ausztria volt a helyszín, elnézést az elütésért... még jó, hogy a szövegbe beírtam, hogy "Österreich", de az nem mentség a rossz kattintásért.
Most már olyan sok gyakorlási lehetőségem kezd lenni, hogy néha úgy értem, egy otthon, békésen eltöltött hétvége jól esne. Ha nem kongresszus, akkor verseny... ha verseny, és nem ígérkeztem el kongresszusra, akkor viszont nem tudom megállni, hogy ne legyek ott, s most már ismernek, s itthon nagyon sok versenyen szó nélkül beengednek a profi (sajtó-) fotósok közé. Gondolom, ezt a cselekménysort (ügyelet után, fáradtan, miközben otthon vár 25 átnézendő zárójelentés, és 40 elbírálandó kérelem, elmenni valahova fotózni) hívják "hobbi"-nak...
Dodó nagyon szuper lett, jó pillanat, szerkesztés, átjön a küzdés feszült hangulata, remekül kimerevítetted a mozgást, csodás a víz.....minden elismerésem....nehéz a fotós élete....sokat kell küzdeni azért, hogy alkalmazkodni tudjon azonnal a körülményekhez....a pillanat nem vár meg úgy, mint egy épület vagy egy virág...de ez az izgalmas benne:) Üdv: Amarillis
Csatlakoznék Janika véleményéhez. Vissza gondolva a régebbi képeidre ebben a témában....bocsika,de nem voltak ütősek. Gratulálok hozzá.Remek képet sikerült csinálnod.
Úgy látom egyre jobb vagy a témában, na-persze gyakorlat teszi a .... :) Nagyon kedves, és dinamikus felvétel - Gondolom Ausztriát akartál megjelölni fent?!
Köszönöm a véleményedet és a pontot! Már tudom, hogy vagy "kapáslövésekkel" próbálkozom (ez az volt), vagy sorozattal. amin biztos van egy olyan, ahol a feje búbja látszik, egy olyan, ahol kiemelkedik, és egy olyan ahol kinn van - sajnos, általában a kiemelkedés fél arcig tart még csak, a kinn létnél előrehajtott fejjel és teljesen két oldalra nyújtott karokkal süllyed már vissza. Szóval, eléggé lutri elkapni (és akkor még arról nem is beszéltem, hogy mire állít a gép élességet - az előtte felemelkedő hullámra, vagy az úszóra... de szeretem csinálni, és a végén csak belejövök, hála a sok jó tanácsnak és segítségnek...
Jó a szerkesztés, igazi dinamizmus észlelhető a képen, bőven van hely a haladás irányába. Igen nehéz lehet elkapni az ehhez hasonló pillanatokat. Látszik a küzdeni akarás az arcon, a testből pedig kellőképpen megfelelő rész látszik. Gratulálok
11000
727
