|
#4 Írta: Dodó
2011.09.16 22:49:59
 11000
 727
"Próbáltam elkerülni, hogy bárki - aki nem művész, vagy állat - feltöltésre kerüljön,"
Engedd meg, hogy ezzel kapcsolatban - ha nem is teljesen autentikus személyként, mivel csak jogi szakoklevéllel rendelkezem - néhány megjegyzést tegyek, ami talán másoknak is hasznára válhat hasonló dilemma esetén.
A kérdést a Polgári Törvénykönyv a "személyhez fűződő jogok" körében tárgyalja, a 80. §-ban szabályozza:
"80. § (1) A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. (2) Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges."
Ennek értelmében az érintett beleegyezése nélkül (melynek alaki elemeit sem a Ptk, sem a bírói gyakorlat nem szabályozza, tehát "egyszerű esetekben" a szóbeli beleegyezés, vagy ráutaló magatartás, azaz a fényképezésre irányuló szándék jelzése (pl. felemelem a gépet és rámutatok és kérdőleg ránézek, erre bólint) elvben elegendő, de jogvita esetén ennek ténye nehezen bizonyítható.
A Ptk. kommentárja erre meglehetősen általános elveket fogalmaz meg, melyek szerint meghatározó az adott helyzet, helyszín és a szereplők közötti kapcsolat: "A felhasználáshoz adott engedély - a Ptk. 207. § (2) bekezdéséből is következően - kiterjesztően nem értelmezhető. Ezért ha annak tartalmából más nem következik, olyan körben tekinthető megadottnak, amely a társadalmi szokásoknak, a készítő és az érintett közötti kapcsolatnak - a felvétel készítés céljára és az eset egyéb körülményeire tekintettel - megfelel. A baráti körben, nyaraláskor készített fényképfelvétel például nem használható fel külön hozzájárulás nélkül reklám célokra, annak azonban nincs akadálya, hogy a készítő azokat a barátainak, munkatársainak megmutassa."
Ha személyt fényképezek, s fel akarom tölteni a képét, akkor ezt igyekszem közölni vele, bár ez nagyon gyakran igen bonyolult: "ha a kép jól sikerült, akkor szeretném egy fotós oldalra, a Fotósok Világára feltölteni", vagy "a rendezvényről a Facebook-on képriportot állítok össze, s azon szeretném szerepeltetni". Nem emlékszem arra - talán egy edző kivételével -, akik nem azt mondták volna, hogy természetes, és hogy hol is tudják magukat megnézni. Amikor erre nincs módom, s úgy ítélem meg, hogy a rendezvényen való megjelenésének nyilvánosságra kerülése számára nem jelent hátrányt (más ha a képriport egy disszertáció védéséről vagy egy illegális örömtanya mindennapjairól készül), akkor jogilag nem teljesen elfogadható módon, de adott esetben a megoldás életszerűségére hivatkozásban reménykedve, elkészítem a képet. (Ennek is van kockázata: ha valaki azt mondja otthon, hogy a Mátrába utazok továbbképző tanfolyamra és egy bögyös szöszi mellett jelenik meg a képe egy szegedi disszertáció-védésen, akkor bizony jogait sértettem, s az így bekövetkezett joghátrányért felelősséggel tartozom (elválik a felesége, anyagi kár a vagyon-megosztásban, nem anyagi kár a társasági megítélésben)... Szerencsére ezt megúsztam - kis közösségben tudom, hogy kinek kivel való együttes megjelenése "nem publikus".
A másik sarkalatos pont a "tömegjelenet" vagy "csoport" kérdése. Sajnos, sem az említett jogszabály, sem a bírósági döntvények nem térnek ki arra, hogy hány ember jelenléte minősül csoportnak, jogvita esetén ez a bírói megítélés kérdéskörébe tartozik, hasonlóképpen az is, hogy az ábrázolt személy mennyiben a csoport tagjaként és mennyiben kiemelt képmáson szereplőként szerepel. A kommentár erről ezt írja. "BH1985. 17. A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. A nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van viszont szükség, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni "képmás"-jellege. [Ptk. 80. § (1) és (2) bek.]." Egy rendezvényen a nézők de még a résztvevők "tömege", ami azt fejezi ki, hogy milyen sokan, vagy milyen kevesen vannak, mennyire rendezettek, rendezetlenek, békések vagy fenyegetőek viselkednek, fényképezhető. Abban az esetben viszont - ha egy hosszú gyújtótávolságú objektívet használva, kiemeled, a környező személyeknek az expozícióval vagy az utómunkának a háttérbe helyezésével hangsúlyozod az egyik alakot (eltorzult arc, világképet kifejező öltözék, vagy akár csak tépett ing, félrecsúszott nyakkendő, ökölbe szorított kéz, esetleg benne lóbált sörösüveg - vagy pláne egy éles szilánkosra tört -üveg, baseball-ütő), akkor annak a személyiségi jogait sérted, sőt, olyan eset is lehetséges, hogy ez nyomozó vagy jogalkalmazó elé bizonyítékként kerül. Erre a kommentár a következőket írja: "Gyakori, hogy a kép, illetve hangfelvételt bizonyítási eszközként kívánja igénybe venni valamelyik fél a bírósági eljárásban. Ezért nem kerülhető meg annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a felvétel bizonyítékként való benyújtása felhasználásnak azaz nyilvánosságra hozatalnak tekinthető-e, amennyiben pedig igen, úgy ahhoz szükség van-e az érintett hozzájárulására vagy sem: azaz a személyhez fűződő jog védelméhez és az igazság érvényesülésének biztosításához fűződő érdek ütközése esetén melyik élvez elsőbbséget.
A Legfelsőbb Bíróság e tárgyban - a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére (Ptk. 4. §) is utalva - a BH1985. 57. szám alatt közzétett eseti döntésben adott iránymutatást. Kimondta, hogy a hangfelvételnek a bírósági vagy szabálysértési eljárásban bizonyítékként való előterjesztése felhasználásnak - nyilvánosságra hozatalnak - minősül és a felhasználás tényének megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a hangfelvétel készítése a személyiségi jog megsértésével vagy ilyen jogsértés nélkül történt. Az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek és a bizonyítás ezt a célt szolgálja. Nem lehet ezért a hangfelvétel felhasználását visszaélésnek tekinteni, ha ez a hangfelvétel felhasználójával szemben elkövetett jogsértéssel kapcsolatos bizonyítás érdekében történik." Mint - természetesen más ügyekben közreműködő igazságügyi orvosszakértő írom - ez az a helyzet, amibe nem jó keveredni.
Nem hiszem egyébként, hogy a fotóstársak között ne lenne jogász, s nagyon örülnék, ha ebben a hibákat kijavítaná, pontosítana, cáfolna.
*
|
|
