Azt a leborult szivarvégét! Olyan sokat és szépet írtam, erre elszállt!
Az életfa ősi szimbólum, sokféle feldolgozásban és értelmezésben.
Én ezt a képet is ennek gondolom. Nagy észrevétel volt a fa árnyéka elé állítani ezt a kedves hölgyet, s ezzel mintegy közössé, eggyé olvasztva a fa és az ő életét.
A hölgy még fiatal, a fa már erős koronát növesztett, s így szinte előrevetíti az élet ágát-bogát s mégis kerek egészét.
A fehér fal szerintem kényszerből (direkt) ilyen világítóan fehér, hogy a fa árnyéka még jobban kirajzolódjék.(szerintem)
Kár, hogy balra csak vékonyka ágak jutottak, kicsit megbillentve a kép egyensúlyát...
De nekem ezzel együtt is...
Ja, és szerintem nem portré???
Szép fényeket!