Nem vittem magammal a 300 mm-es objektívet az előre tudottan kevés fény miatt, így a 18-180 mm-essel kellett "bűvészkednem". Részben azért nem mertem jobban megvágni, mert túl kicsi lett volna a teljes kép részlete, részben pedig a környezetet ("hámló" rajtkő) is be szerettem volna mutatni, - s megint csak hangsúlyozom, hogy az itt megszerzett érem ugyanolyan örömet okoz, és a küzdelem ugyanolyan kemény volt, mint bármelyik másik uszodában lett volna.
Köszönöm a véleményedet! A 70-300-as objektívvel kapcsolatban igazad van, de olyan sötét szokott lenni az uszoda, hogy nem mertem megkockáztatni, s nem tudom, hogy állvány nélkül (mert Aradon még nem vagyok annyira "terepszínű", hogy ezt is szó nélkül tudomásul vegyék), ki tudtam volna-e kézből exponálni... Sokkal jobb lenne pedig a kép. A zajjal állandó harcban állok, de sajnos, nem nyerésre. Igen, itt még nem a teljes, felszabadult öröm látszik rajta, mert a futamában csak negyedik lett, de már lassan kezd a fáradság mellett mosolyra is készülni, hogy meghallotta az idejét, és - amennyire a minden bizonnyal kissé oxigén-hiányos állapotában felfogta - lassan eljut a tudatáig a korosztályos elsőség.
Épp akartam írni, kár, hogy nem látszik az arcán az öröm, de olvastam az alábbiakat, s ezek szerint ebben a pillanatban még nem fogta föl. Ami viszont jó, hogy a kifulladás szépen átjön, és sportfotónál ez is van olyan jó érzelem, mint az öröm. A kép erénye, hogy átadja a sportoló érzését, jó szögből komponált kép. Szerintem jó, hogy hagytad a startkövet. A zaj sajnos megvan. Az objektívvel kapcsolatban pedig azt szeretném megjegyezni, hogy a 70-300-as végállásban f/5.6 rekeszű, tehát lett volna "esélyed" használni. Az eredményhez gratulálok Boginak, és persze a joggal büszke édesapának is:)
További szép fotonokat!
Köszönöm a véleményedet! Lányomnak itt kiabálták be az idejét, és nagyon boldog volt vele (idősebbekkel úszott, s így a futamot nem nyerte meg, de tudta, hogy az idővel a korosztályában első lett - s talán jót is tett, hogy az idősebbek "húzták" magukkal)...