Nevét onnan kapta, hogy magszórása egy parittyázó mechanizmus alapján működik. Érett toktermésének fala pattanásig feszül, majd érintésre felreped, hirtelen felpöndörödik, és a benne lévő magokat akár 2 méterre is szétlövelli.
Ez az üvegesen áttetsző faj hazánkban elsősorban Ny-Magyarországon él, főleg ott találkozhatnak vele a virágkedvelők. Kizárólag nagy páratartalomnál tenyészik, agyagos talajon, ezért csak szórványosan fordul elő, főleg folyók mentén, ártéri élőhelyken.
Azt hozzá lehet tenni még, hogy idegenhonos faj, és azért néhány helyen tömeges lehet. (Én amúgy Erdélyben is jó pár helyen láttam, illetve még tavaly északon is, a hazánkban szerencsére még csak pár helyen elvadult Matild-nebáncsvirággal egyetemben.
Ez hasonlit a mi Trilliomunkra, ami csak itt nol Ontario kornyeken, tavasszal. Szep fenyeid voltak, es ez jol latszik a felvetelen is. kellemes latvany, ilyenkor, telen, mikor minden szurke, meg saros, havas.
Gyönyörű ez a virág, Bringás!
Ezt a fajta magszórást már tapasztaltam néhány gyomnál, de azok közel sem voltak ilyen szépek.
Nagyon szépek a színek, a fények is veled voltak (vagy tettél róla:-)).
Mennyi minden van még, amiket nem is ismerünk! (ma este pl. három dolgot volt szerencsém megismerni, amit eddig még hat évtized alatt sem)
Szép fényeket!