Azt hiszem, hogy "somasok"-nak teljesen igaza van a szerkesztést illetően, és abban, hogy emiatt egy kicsit elbizonytalanodik a néző. Talán még azt is hozzátenném, hogy az élesség és mélységélesség - egyébként kiváló - alkalmazása is nehezíti a kép "összerakását" az agyban, mert olyan, mint egy régi képen a háttér elé bemásolt figura... Ha a kép jelenlegi elrendezése mellett az összeboruló fák elé állítod, akkor azok oda-vissza vezethetnék a tekintetet, ami a nagyon csinos modellen "akadna meg" végül, ráadásul egy kicsit olyan hatása lenne, mintha egy dómban, szinte "felmagasztalva" vagy akár "magasztosítva" ábrázolnád. Persze ebben az esetben felmerül az a kérdés, hogy mi lesz a kép most nagyon pontos egyensúlyával? Azt hiszem, hogy a fasor végének és a modellnek a jobb szélre állítása a bal oldalon a tér növelésével, harmadolással "kiegyensúlyozható" lenne. Nem hiszem, hogy én vagyok az az igazán "értőbb fotós", akire "somasok" gondolt, de ha a kép szerkesztését végiggondolom, akkor erre jutok...
Gondolkodtam, vajon miért nem érint meg jobban ez a kép, hisz látszólag minden adott a "sikerhez"...
Arra jutottam magammal, hogy a jó alkotóelemek rosszul vannak összerakva, magyarul a kompóval van valami baj...
Ránézel a képre, hova tapad akaratlanul is elsőre a tekinteted?
Az "alagút" végére. Én legalább is így jártam.
Hiába a csinos modell, szép őszi színekben, félre van állítva, kivetted a kép optikai fókuszából, de nem kapott különös, kiemelt, hangsúlyos stb. helyet. Szinte a fasor része (mint képelemet értem), nem ő a főszereplő...
Én azt gondolom, ez a "hiba", ezért lép könnyen tovább a néző, mert megosztod a figyelmét...
Örülnék, ha más, értőbb fotós is megszólalna ez ügyben...
(nekem is jól jönne egy megerősítő, vagy egy kiigazító vélemény:-))
Én minden esetre így gondolom...
Szép fényeket!
Olyan,mintha a 70 es évekbeli Nőklapjából ollózták volna. A színvilág teszi biztos :) Nekem tetszik bár a fotóalany arcát takaró haj ,szerintem nem a legszerencsésebb beállítása a modelnek.