...két stílus jut eszembe e kép láttán: a giccs és a naturalizmus. Hogy miért? Ezt nem kell magyarázni...megnyugtatásul: a giccset a következő pillanatban már el is vetettem...grat...pályázz képeslapkénti megjelenítéssel...5-ös...
Igen ez az a kép amikor a hattyú tényleg olyan mintha odalenne rakva csak a képre, de ez a vakú deritő hatása + a kis mélységélleség (5,6)! Probáltam máshogy is komponálni, hogy ne legyen ennyire középen, de akkor nem volt megfelelő a derités, és nem látszodot a hattyú ennyire!
Ezt a hatást a hattyú megvilágítása válthatja ki. Többek közt ezért nagyon jó, látványos, figyelemfelkeltő. Erre még rádolgozik a hattyú, mintha rádsandítana.
Különös, szinte nem evilági kép. mintha az egész világ a hattyúról szólna, mint egy mitológiai alak.
Jó pillanat, jó kép elgondolkodtató kompozíció. És mégsem tudom hová rakni az agyamban, úgyhogy nézem még egy kicsit, hátha megemésztem.
Tetszik,csak kár hogy középre komponáltad.egyébként nagyon jó szinei vannak,jót tett a vaku a fehér madárnak,így a háttér szinei is jól alakultak :)
Grat!
Nagyon érdekes kép. A naplemente ábrázolása letisztult, a felhők, a lebukó napkorong és a távoli horizont klasszikus szépséggel mutatkozik. A mind sötétebb tónusú, már-már barnás vízben a hullámok lapossága szinte azt a benyomást kelti, mintha valami dűnéket látnánk, de a víz folyékony voltát a hattyú bizonyítja, ahogy a szokásos kecses határozottsággal halad felénk. A madár színvilága (már amennyiben egy fehér hattyúnak lehet) furcsa, megfelel az alkonynak, de szokatlan. A kompozícióban a hattyú és a mögötte látott vagy feltételezett hullámok háromszöge adja a struktúrát, a lemenő nap fénye és a felhőköb áttörő világosság egyaránt a madár nyakához vezet. Kicsit mintha tág lenne a kép, de nem találok vezető elvet az esetleges vágáshoz, egyre inkább úgy érzem, hogy a környezet ábrázolt egésze a hattyúval megbonthatatlan szerves egységet alkot.
2472
499
2006.07.09 10:59:13
