Nagyon érdekes kép. A naplemente ábrázolása letisztult, a felhők, a lebukó napkorong és a távoli horizont klasszikus szépséggel mutatkozik. A mind sötétebb tónusú, már-már barnás vízben a hullámok lapossága szinte azt a benyomást kelti, mintha valami dűnéket látnánk, de a víz folyékony voltát a hattyú bizonyítja, ahogy a szokásos kecses határozottsággal halad felénk. A madár színvilága (már amennyiben egy fehér hattyúnak lehet) furcsa, megfelel az alkonynak, de szokatlan. A kompozícióban a hattyú és a mögötte látott vagy feltételezett hullámok háromszöge adja a struktúrát, a lemenő nap fénye és a felhőköb áttörő világosság egyaránt a madár nyakához vezet. Kicsit mintha tág lenne a kép, de nem találok vezető elvet az esetleges vágáshoz, egyre inkább úgy érzem, hogy a környezet ábrázolt egésze a hattyúval megbonthatatlan szerves egységet alkot.
Tetszik,csak kár hogy középre komponáltad.egyébként nagyon jó szinei vannak,jót tett a vaku a fehér madárnak,így a háttér szinei is jól alakultak :)
Grat!
Különös, szinte nem evilági kép. mintha az egész világ a hattyúról szólna, mint egy mitológiai alak.
Jó pillanat, jó kép elgondolkodtató kompozíció. És mégsem tudom hová rakni az agyamban, úgyhogy nézem még egy kicsit, hátha megemésztem.
Ezt a hatást a hattyú megvilágítása válthatja ki. Többek közt ezért nagyon jó, látványos, figyelemfelkeltő. Erre még rádolgozik a hattyú, mintha rádsandítana.
Igen ez az a kép amikor a hattyú tényleg olyan mintha odalenne rakva csak a képre, de ez a vakú deritő hatása + a kis mélységélleség (5,6)! Probáltam máshogy is komponálni, hogy ne legyen ennyire középen, de akkor nem volt megfelelő a derités, és nem látszodot a hattyú ennyire!
...két stílus jut eszembe e kép láttán: a giccs és a naturalizmus. Hogy miért? Ezt nem kell magyarázni...megnyugtatásul: a giccset a következő pillanatban már el is vetettem...grat...pályázz képeslapkénti megjelenítéssel...5-ös...