Akik ismernek, tudják, hogy szeretem a minimált, absztraktot. Azért, mert leplezetlenül szólnak arról, amiről egy képzőművészeti alkotás - szerintem - mindig is szól. A vonalak, fények és árnyékok, színek egymáshoz való viszonyának, harmóniájának vagy éppen ezek hiányának nincs szüksége pl. végtelenbe nyúló erdei útra vagy virágos rétre ahhoz, hogy alkotások témái lehessenek.
Szóval, tetszik.
Üdv!
Ez a fura kampó-kompó szememrevaló.
Fény-árnyék, egyenes-görbe, sík-domború, ráadásul egy szem vízszintes vagy függőleges vonal, vagy egy derékszög sincs az egyébként szigorúan mértani vonalak közt.
Jó az ff, itt a színek feleslegesek.
Nap mint nap látunk ilyen dolgokat, de így, más (fotós) szemmel látni mégiscsak más.