Tudom, hogy csata után mindenki hadvezér (még én is). Nekem is számtalan hasonló képem van (mert inkább nagyobb külső adathordozót veszek, de juszt sem törlöm) a lányomról. Aztán kidolgoztam két megoldást: az egyik a tudományosabb, és bizonytalanabb: nem rekeszeltem ennyire, inkább az expozíciós időt rövidítettem, és az ISO-t csökkentettem, s reméltem, hogy lesz annyi különbség a gyerek és a mögötte levők között, hogy a mélységélesség "szétválassza" őket. A másik kevésbé tudományos, de fárasztó: ott kucorogtam akár negyedórát, lövésre kész géppel, várva, hogy hátha egyszer kitisztul mögötte a terep egy pillanatra - aztán vagy szerencsém volt, vagy nem...
Maga az arckép, és a gyerek gesztusa kiválóak, az arca szépen derült, de nem kiégett, s látszik rajta az öröm. Gratulálok!
Engem még mindig nem zavar, sőt hiányozna is. De ha ilyen dilemmátok van, legyetek kedvesek jelezni a többi strandoló kisdiáknak, hogy ugyan már, menj arrébb.. Azért azt mégsem lehet. :D
Hasonló a dilemmám Mariamariáéval...
Viszont a "sima" kép az nagyon jó lett! De, mégis csak rajta van mind a két srác, így azért kicsit zavaró(főleg a fejből "kinövő" kéz)
Szép fényeket!